Hangversenykritikai archívumunkból

 Savaria Szimfonikus Zenekar, 2012. február 29

 Óbudai Danubia Zenekar - február 28.

Filharmóniai Társaság Zenekara - 2012. február 25

 MÁV Szimfonikus Zenekar - február 22.

  Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus -  2012. február 19.

Budafoki Dohnányi Zenekar - február 18.

 Nemzeti Filharmonikusok - február 16.

MÁV Szimfonikusok - 2012. február 8.

Filharmóniai Társaság Zenekara - 2012. február 5.

 Miskolci Szimfonikus Zenekar - január 29.

 Duna Szimfonikus Zenekar -  2012. január 27. 

 Óbudai Danubia Zenekar - január 21.

 Pannon Filharmonikusok - 2012. január 20.

 Nemzeti Filharmonikusok – január 12.

 Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – január 8.

December 3. - Duna Szimfonikus Zenekar

 November 24. - Nemzeti Filharmonikusok

 November 18. - Budafoki Dohnányi Zenekar

November 18. - MÁV Szimfonikus Zenekar

 November 17. – Nemzeti Filharmonikusok

November 14. – Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

2011. Április 8. és 15.

Pannon Filharmonikusok


Két egymást követő péntek estén lépett fel a MüPában a Pannon Filharmonikusok, tökéletesen különböző műsorral. 8-án Krzysztof Penderecki vezényletével a szerző II., „Karácsonyi” szimfóniáját és Sosztakovics VI. szimfóniáját adták elő, egy héttel később pedig a Fekete-Kovács-kvintettel készített ”Integro” cím lemez bemutató koncertjére került sor. Két est, két közönség – elenyésző átfedéssel (a történeti zenék hallgatósága bizonyult, „természetesen”, nyitottabbnak!). Üde, mondhatni, pihentető programnak tűnt a Penderecki-Sosztakovics est. A szerző személyes jelenléte (ráadásul, a karmesteri dobogón) nyilvánvalóan inspirációs forrást jelentett, ennek következtében megkülönböztetett figyelem jutott szimfóniájának. Tehát, az a helyzet állt elő, hogy önként-lelkesen játszott az együttes, korántsem csupán „kézre” (tehát, amit a karmester kér!), hanem kedves műsorszámoknak kijáró szeretetteljes figyelemmel, minden motívum/frázis iránt felelősséget érezve. Gyakorlatilag lehetetlenné tették, hogy a hallgató figyelme elkalandozzon – így tehát előadásuk azzal a többlet-eredménnyel járt, hogy a zenehallgatás ezúttal aktív tevékenységgé vált. Az est második részében érezhetően csökkent a (pozitív) feszültség, az aktivitás – de a publikum azzal a jó érzéssel távozhatott, hogy kapott valamit.Tovább ⇒

2011. Április 5.

MÁV Szimfonikus Zenekar


A Lukács Miklós bérlet 5. estjének közönsége Bartók-Pásztory díjjal elismert zenekart köszönthetett. A megbecsülés, a kitüntetés általában jótékony hatású – vélhetően ez is növeli a felelősségérzetet, s a mind magasabb elvárásoknak való megfelelést. A másik inspiráló tényezőt ezúttal a szólista személye jelentette: Perényi Miklóssal együtt muzsikálni: hagyományosan értéke és rangja van ennek! A Takács-Nagy Gábor vezényelte est műsorán Schubert V. szimfóniája, Schumann a-moll gordonkaversenye és Haydn Esz-dúr („Üstdobpergés”) szimfóniája szerepelt. Az Operettszínház színpadán immár otthonosan érezhetik magát – ideiglenes otthonában – a zenekar; mégis, időről-időre kísérletek történnek a szólamok/hangszercsoportok különböző elrendezését illetően. Ez egyben látható jele is annak, hogy ténylegesen akusztikus élményre törekszik a művészeti vezető és vezető karmester tisztet betöltő Takács-Nagy Gábor. Jelenléte, közös munkájuk elsősorban a vonóshangzás iránt támasztott igényességben hozta meg gyümölcsét – a II. szólam minőségi változásán mérhető leginkább az eredmény! Tovább ⇒

2011. Március 20.

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar

A Pastorale hangversenysorozat keretében immár hatodik alkalommal került sor zenés színházi programra. Idén Donizetti Szerelmi bájital című vígoperájának rövidített verziója aratott osztatlan sikert, jogosan. A napjainkban gyakori félszecenikus illetve koncertszerű előadásokkal ellentétben, a Zuglói Szent István Zeneházban díszlettel-jelmezekkel játszanak operát, egy-egy hétvége két napján három alkalommal. A Pastorale-bérlettulajdonosokon kívül viszont kevesekhez jut el – sajnos! – ennek a remek gyakorlatnak még csak a híre is (mert szinte „nincs átjárás”, a bérletes általában egyetlen zenekar mellett kötelezi el magát). Korábbi kedvező tapasztalataim után úgy érzem, nem túlzás azt állítani: kinőtte ezt a „belterjes” színpadot az évenkénti produkció. Méltó lenne a tényleges megmérettetésre (alkalmanként akár teljesen ismeretlen közönség előtt) – s minden bizonnyal sokakat örvendeztetne meg a fiatalok igényes előadása. Tovább ⇒

2011. Március 5.

Óbudai Danubia Zenekar


A Danubia + NEMZETI bérlet 2. előadásán a Nemzeti Színház Ármány és szerelem előadásán elhangzó zeneművek szerepeltek. Haydn „Reggel” szimfóniáját Sosztakovics Kamaraszimfóniája követte, majd Molnár Piroska ezúttal nem zongorakísérettel szólaltatta meg Mahler: Gyermekgyászdalok ciklusának egy dalát, befejezésül pedig Mendelssohn Skót szimfóniája csendült fel. A legnagyobb közönségsikert a Sosztakovics-mű aratta, pontosabban annak Gergye Krisztián Társulata általi megjelenítése. Gergye Krisztián koreográfiája lehet érdekes, jó, gondolatébresztő – aki a zenét akarta hallgatni, azt a látványhoz társuló, a táncosok által kiadott hanghatások (effektusok) zavarták (a dobogások kevésbé). A kérdés, hogy az intenzívebb empátia felébresztése többet nyom-e a latba – megválaszolatlan marad, hiszen kizárólag ebben a formában van módunk a kompozíció átélésére.Tovább ⇒

2011. Március 4.

Pannon Filharmonikusok


Gondolatban jól kitalált, zeneileg ötletes, ám a gyakorlatban nem igazolódott műsorösszeállítás – egyúttal az évad egyik „szimfonikus felfedezése” (jóllehet, nem a hasonló című sorozatnak része, hanem a „Kétszáz éve európai” bérletnek a 2. estje). Webern 1. opuszával kezdeni hangversenyt: túlzott merészségnek tűnt, Mahler Gyermekgyászdalaihoz sem lett volna felesleges a kiosztott szöveg-fordítás. Viszont a szünet után meglepetésben lehetett részünk: Bogányi Tibor vezényletével a Pannon Filharmonikusok úgy játszották Dohnányi Ernő II. szimfóniáját, hogy nem csak a művet zárta a szívébe, akinek van füle a hallásra, hanem az interpretáció egyúttal zenetörténeti tanulsággal is szolgált (vélhetően az előadók számára is). Különös időutazás résztvevői lehettünk, amennyiben felidéződött az a zenei világ, amelyben Dohnányi otthonos volt, amelyben jól érezte magát, ahol volt mondanivalója, s számíthatott értő hallgatókra. Kiderült, hogy rendkívül színes zenei világ ez, a kifejezőeszközök arzenálja felmérhetetlenül gazdag - zenei nyelvének szókincse rendkívül nagy, s mivel jelentéstanilag egyértelműen értelmezhető, hatásmechanizmusa kiszámítható. Dohnányi „történetei” a négy tételben lebilincselőek, s hála az előadóknak, az interpretáció méltónak bizonyult a műhöz. Tovább ⇒

2011. Március 3.

Nemzeti Filharmonikusok

Ritkaságokat kínált a Ferencsik-bérlet 4. estje, de leginkább a szólista személye tette vonzóvá a programot. Ljadov rövid Néniáját követően Baráti Kristóf Glazunov a-moll hegedűversenyét játszotta. Az est karmestere Alexander Vedernikov/Vegyernyikov volt.
Ezúttal érdemes volt előre elolvasni a műismertetéseket s összevetni a hallottakkal. A Néniában „szinte végig piano és pianissimo” dinamikát ígért – ebből kiderült: a dirigens elég tágan kezeli a hangerő-jelzések „sáv-határait”. Ha „rabul” nem is ejtette a hallgatót, mindenesetre képes volt megteremteni az ismeretlennek kijáró figyelmet. Tovább ⇒

2011. Március 1.

MÁV Szimfonikus Zenekar


A „Szimfonikus felfedezések” második estjének „felfedezettje”, a szó jó értelmében, a zenekar. Kesselyák Gergely vezényletével úgy játszott, mint ha e szerepléssel is bizonyítani akarná, hogy méltó a hamarosan átadásra kerülő Bartók-Pásztory díjra.
Ősbemutatóként Gyöngyössy Zoltán szólójával Madarász Iván Episodi concertanti című kompozícióját szólaltatták meg. A darab fogadtatása bárkit meggyőzhetett, hogy felesleges (és főképp kártékony) a kortárs-kompozíciókat valamiféle egzotikumként misztifikálva kezelni; jutott neki közönségfigyelem annyi, mint bármely történeti műnek, amelyet ki-ki először hall.Tovább ⇒

2011. Február 25.

Győri Filharmonikus Zenekar

„Minden jegy elkelt” – hirdette messziről a felirat a győri Richter-terem koncertszerű Rigoletto-előadásának plakátjain. Előzménye egy olyan Traviata, amelynek híre országszerte  eljutott… A folytatással sem kell szégyenkezniük a rendezvény megálmodóinak, kivitelezőinek!
Kovács János, a Magyar Állami Operaház első karmestere vezényelte az előadást – nehezen hihető a megbízható forrásból származó információ: életében először. Talán ez is hozzájárult ahhoz a csodálatos vibráláshoz, ami a pódiumról áradt - habár inspiráló lénye valószínűleg anélkül is mozgósította volna a Győri Filharmonikus Zenekar rejtett tartalékait. Zsigeri szinten volt igaz minden, amit hallhattunk – s ez nem kevés! Tovább ⇒

2011. Február 22.

MÁV Szimfonikus Zenekar

Rost Andrea áriaestjét hirdette a Szőke Tibor Mesterbérlet 1. hangversenye – s az operakedvelők nagy örömére, valóban az áriák voltak túlsúlyban a műsorban. Donizetti, Massenet és Gounod után a második részben Erkel zenéje szólt, két legnépszerűbb operájának részletei. Rost Andrea fellépése szép számmal vonzott diákokat is – szép számmal hallgatták állva, s aligha bánták meg vállalkozásukat. Inspirálta a szólista személye a zenekart is, Medveczky Ádámnak könnyű dolga volt tehát. A MÁV Szimfonikus Zenekar régen felnőtt az operaénekes-kíséret kényes feladatához, világszerte vizsgázott ilyen minőségében – s most a korábbi tapasztalatokat kamatoztatva, kedvvel muzsikáltak (tehát, tagonként, szólamonként és testületileg egyaránt - figyelemmel, odaadással). Tündökölt a szólista, érezhető elégedettséggel nyugtázva a kevésbé ismert áriák sikerét is. Remekelt Massenet operából kiragadott részletként ismert Meditation-jának hegedűszólistájaként a koncertmester Trejer István is, csodálatos összhangban együttesével (a Bánk bán II. felvonásbeli Melinda-áriához az Operaház-beli előadások viola d’amore szólistáját, Botos Veronikát hívták meg.Tovább ⇒

2011. Február 21. Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Szombaton a MüPában, a Schubert-maraton keretében, majd hétfőn és kedden az Operaházban (a két bérleti sorozat koncertjén) a teljes Rosamunda kísérőzenét megszólaltatta a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, Fodor Gabriella és a Nemzeti Énekkar közreműködésével. A bérleti koncertek második részében R. Strauss Rózsalovag-keringője és Ravel Bolerója között J. Strauss Császárkeringője és Dvořák Rusalkájából a címszereplő áriája kapott helyet – a hétfői estet hangulatos ráadások zárták.
A műsor előtt Kovács János bejelentette: a pénteken elhunyt Lukács Ervin emlékének ajánlják az általa is rajongásig szeretett Rosamunda előadását. Tovább ⇒

2011. Február 20. Budafoki Dohnányi Zenekar

A megérthető zene 4. matinéjának fáradt műsorvezető jutott. Tisztában volt ezzel Hollerung Gábor, ezért a szokásosnál nagyobb figyelemmel, koncentrációval mutatta be az „Angyalok és démonok” program műsorát, Gyöngyösi Levente 1. szimfóniáját. Igenám, de hiányzott az a belülről sugárzó lelkesedés, amely máskor bármiről meggyőzi a hallgatóságot – így inkább csak végighallgattuk, amit ismertetőjében a karmester mondott. S közben sajnáltuk a nyíregyházi Cantemus Vegyeskart, amelynek rövid illusztrációk kedvéért egy óra hosszat kellett állnia a hangverseny első részében. Sovány vigasz, hogy a második részben, amikor elhangzott a mű, csak a II. tételt követően kellett felsorakozniuk a pódiumon… Tovább ⇒

2011. Február 15. Győri Filharmonikus Zenekar

A „Magyar szimfonikus körkép” sorozatot felváltó „Szimfonikus felfedezések” mini-sorozat tavaszi nyitókoncertjén művészeti vezetője, Berkes Kálmán vezényletével Szokolay Sándor, Beethoven és Borogyin egy-egy művét játszotta az együttes (az új kezdeményezés értékelése a 4. estet követően lesz időszerű). A páneurópai piknik és határáttörés 20. évfordulójára Sopron város kért művet Szokolaytól, a Nyitány-fantáziának 2009. augusztusi bemutatója is a Győri Filharmonikus Zenekar nevéhez fűződik. Örvendetes, hogy az annakidején a szerző dirigálásával megszólaltatott műnek hangzó életet biztosítanak, s most a MüPa-beli közönséggel is megismertették. Csemegének szánhatták Beethoven Hármasversenyét (talán már akkor gondolva a zenekart a fővárosba is elkísérő népes győri hallgatóságra – 4 busszal érkeztek -, akiknek így három fiatal művész játékának megismerésére nyílt lehetősége), és sorozatcímbeli felfedezés jogosan vonatkozik a második részben megszólaltatott műre, Borogyin II. szimfóniájára. A „Körképeken” edződött, időközben Budapesten többször fellépő zenekar már megjelenésekor jó benyomást tett a közönségre (a női játékosok többsége azonos anyagból készült, ám személyre szabott fazonú blúzt viselt). Játékukon érezhető volt az alapos felkészülés, a biztos szólamtudás csakúgy, mint a dirigenssel közös elképzelés a művekről. Tovább ⇒

2011. Február 13. Budafoki Dohnányi Zenekar

Valószínűleg sokan debütálásként élték meg ezt az estet. A Budafoki Dohnányi Zenekar korábban is megszólaltatott már Mahler-szimfóniát, de a zenekari tagság módosulásából-cseréjéből adódóan talán olyanok is ültek aznap a pódiumon, akik először vettek részt Mahler-mű megszólaltatásában. Ami a konkrét programot illeti, a III. szimfóniát először játszók száma vélhetőleg jelentős volt. Hasonló tendencia érvényesül(hetett) a közönséget illetően is – szép számmal lehettek, akik először hallgatták végig ezt a monumentális művet. Tovább ⇒

2011. Február 4. Duna Szimfonikus Zenekar

A Tavaszi bérlet második előadása nemcsak ritkán hallható művekkel, hanem két remek szólista bemutatásával ajándékozta meg hallgatóit. Mendelssohn Hebridák nyitányát követően Csáki András szólójával csendült fel Rodrigo Aranjuez concertója. Szakmai életrajzát tekintve, a 30 éves gitárművész pályakezdete egyértelműen sikeres: időről-időre módosul a nemzetközi versenyeken elért díjainak a száma (jelenleg a tíz I., nyolc II., két III. helyezésnél és számos különdíjnál tart). A különdíjaknak, továbbá a Junior Prima díjnak köszönhetően, időről-időre koncertezik, ám többnyire szólóestek keretében. A versenymű-repertoár kialakításához és bővítéséhez elengedhetetlen a zenekar – s ezért örvendetes, hogy ilyesfajta fellépésre is lehetőséget kapott. Mert fontos, hogy sokoldalúan bontakozhasson ki verseny-szereplései és tanítási gyakorlata mellett előadói habitusa is, hiszen aki akár csak egyszer is hallotta, megbizonyosodhatott arról, hogy Csáki Andrást korántsem a „versenyistállók” díszei között kell számon tartani, hanem remek technikai felkészültségű, érzékeny muzsikusként is. Akár szólódarabot játszik, akár zenekarkísérettel gitározik, jellemzője a tiszta felépítésű formálás, és az, hogy akkor is hallja a harmóniákat, amikor egyszólamú dallamából bontakoznak ki. 

Tovább ⇒

2011. Január 31. MÁV Szimfonikus Zenekar

Az évad műsortervének áttekintésekor a választékosság volt szembeszökő – habár szinte hagyománya van annak, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekar időről-időre szokatlan-váratlan muzsikákkal lepi meg hallgatóit. Azzal nem is lenne baj, főképp, ha arra gondolunk, hogy az ínyencségekhez szokott közönséget előítéletektől mentes zenehallgatásra neveli. Vagy talán mégis, amikor egyre-másra nyilvánvaló hiányérzettel hagyjuk el az Operettszínházat vagy a Festetics-palotát. Amikor a hallottak megmérettek, s könnyűnek találtattak – mármint a közönség szempontjából. Amikor elég volt beülni és várni a szép hangok özönét (és ha „másmilyenek” is jöttek, lehet zavartan körülnézni, csalódottan, boldogtalanul). Az ígéret valahol nagyon mélyen talán minden műsorösszeállításban benne rejlik – de az utóbbi időben zenekarunknál ritkán teljesedik ki. Az 1951-ben komponált Kis szvit tekinthető ugyan kortárs szerző darabjának (Lutoslawski 1994-ben hunyt el), de sohasem volt modern, vagyis valami újat mondani akaró. Néptáncokon alapuló szvitmuzsika, ami leginkább azok érdeklődésére tarthat számot, akik saját környezetében is találkoztak a tételeket ihlető népi táncmuzsikával. Tovább ⇒

2011. Január 30. Concerto Budapest

A Karajan mesterbérlet 4. előadásának dirigense és szólistája Sir James Galway volt. Ezt ígérte a meghirdetett program, s a fuvolaművésznek az eddig csupán felvételek alapján lelkes tisztelője utolsó pillanatig azon izgulhatott, hogy bárcsak ne jönne közbe valami. A kérés meghallgatásra talált, s Sir James életnagyságban megjelent a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem pódiumán. Merészen két versenyművet játszott az első részben (Mozart D-dúr és Mercadante e-moll fuvolaversenyét), majd Schubert h-moll, „Befejezetlen” szimfóniáját vezényelte. Játéka problémát-nem-ismerő volt, magától értetődően megformált frázisok sorjáztak, magvas dallamok és könnyed díszítőanyagok váltották egymást – s hogy valószínűleg nehéz lehet ilyen természetességgel eljátszani e szólamokat, arra inkább csak utólag gondolt az elvarázsolt hallgató. Mert mindent feledtetően jelenidejű, a szó legnemesebb értelmében a pillanat zenéje volt valamennyi hangja, s a belőlük összeálló, különböző nagyságú felületek egymásutánja. Tovább ⇒

2011. Január 16. Budafoki Dohnányi Zenekar

Prokofjev-Csajkovszkij műsor, vastapsokkal – tömören ez az Universitas-bérlet 4. estjének mérlege. Dian Tchobanov vezényelte – nem először – a Budafoki Dohnányi Zenekart, az est szólistája a 20 éves, tajvani-amerikai Chun-Wen Huang volt. Dian Tchobanov karmesterként Hollerung Gábor szellemi rokona; túl azon, hogy mozdulatviláguk is hasonló, a folyamatok végigkövetése, a játékosokkal való kapcsolat-teremtés gesztusvilága is azonos tőről fakadt zenei gondolkodásmódról tanúskodik. A Rómeó és Júlia 2. szvitben Prokofjev zenéje minden léptékben karakterizáltan csendült fel, s ami talán még fontosabb: mindig lélegzett a zene, egy-egy új formai-tematikus egység mindig „indult”, nem pedig csupán elkezdődött. Amiben Tchobanov elmarasztalható, az a beintések pontossága – pontosabban, az a szándék, hogy a különböző hangképzésű hangszerek számára egyaránt lehetővé tegye a pontos kezdést. Kellő „aviso” híján néha lehetetlenné vált a pontos hangindítás. Mozdulatvilágának másik problematikus sajátossága, hogy miközben zsigereiben érzi a halk, tündérléptű muzsikát, oly picit mozdul pálcája hegye, hogy az hangulatfestésnek tökéletes, de tényleges-gyakorlati irányításnak kevés! Tovább ⇒

2011. Január 15. Óbudai Danubia Zenekar

Egy naptári év szünet után ismét bérlettel jelentkezett az Óbudai Danubia Zenekar, s szükségből erényt kovácsolva, új helyszínnel bővítve a budapesti koncerthallgatási lehetőségeket. A „Danubia + NEMZETI bérlet” a Nemzeti Színházba invitálja hallgatóit, többszörös haszonnal: a színházlátogatók is kedvet kaphatnak a zenehallgatáshoz, a koncerttermi közönséget pedig színházba csalogatja. A program tovább szélesíti a potenciális érdeklődők skáláját: a Hófehérke és Amerika (valljuk meg, eléggé blőd „plakát”-jellegű) cím Kocsák Tibor, Gershwin és Bernstein muzsikáját ígérte.Tovább ⇒

2011. január 14. Concerto Budapest

A Richter-mesterbérlet második estjén megtöltötte a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadát a nagylétszámú együttes (az I. hegedű szólamában messziről öt, korábban vagy máskor koncertmesterként tevékenykedő kiválóságot vettem észre). Keller András vezényletével Glinka Ruszlán és Ludmilla-nyitánya, Csajkovszkij b-moll zongoraversenye és Sosztakovics V. szimfóniája szerepelt. Ezúttal örömmel regisztrálhatjuk, hogy a nyitány nem esett áldozatul a „bemelegítés”-nek; elismerésre méltóan győzte a zenekar a gyors tempót. Nem tűnt hajszoltnak a muzsikálásuk; ha egyetlen jelzővel kellene jellemeznem, az „önfeledt”-et választanám. Üde hangzásban gyönyörködhettünk, de nyilvánvaló: az előadóknak erre aligha futott az idejéből és a figyelméből.Tovább ⇒

2011. január 12.  Nemzeti Filharmonikusok 

A Ferencsik-bérlet 3. koncertje Dvořák-est volt, műsorán a h-moll gordonkaversennyel és a IX., „Újvilág”-szimfóniával. A hangversenyt a szólista, a 60-as évei végén járó Natalia Gutman tette emlékezetessé. Régi idők emlékét varázsolta a pódiumra; napjainkban a művészek legtöbbje alkalmazkodik a „korszellem” elvárásaihoz, tehát kommunikál a közönséggel (nemegy külföldi szólista szavakkal is hangot ad örömének, amiért játszhatott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben). Gutman nyilvánvalóan azért lépett pódiumra, hogy megszólaltassa Dvořák versenyművét. Meggyőződése szerint a szólistáé a főszerep, ezáltal kikényszerítette, hogy a zenekar kísérje játékát. Tovább ⇒

2010. December 9.
Nemzeti Filharmonikusok

Már a november 26-i est programján feltüntették a december 9-i koncertnél a „minden jegy elkelt” információt. S akinek jutott, egészen kivételes élményhez jutott! A zene varázshatalmába vetett hitet kaptuk vissza. Verdi Requiemjének ezzel az interpretációjával életreszólóan elkötelezett híveket lehetett szerezni a romantikus zenének. Aki megmártózott a hangzások eme paradicsomi birodalmában, kicsit más ember lett. Napjainkban, amikor a reálisnak tűnőről (is) gyakran kiderül, hogy virtuális – mámorító ennek a fordítottját megélni. Mert nagyképűség lenne azt állítani bárkinek, hogy „így képzeltem” – így ugyanis aligha képzelhette volna bárki. Még utólag is nehéz elhinni, hogy mit hallottunk. Tovább ⇒

2010. December 1.
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus


A műsort nehéz lenne megideologizálni – de voltaképp nem is szükséges. Egy-egy Bartók és Csajkovszkij-félidő olyan kínálat, ami vélhetően nem vagy-vagy, hanem is-is a hallgatóság érdeklődési területén. Az új Bartók-összkiadás idején a zenekari művek dirigensével, Kocsis Zoltánnal Bartók-műveket előadni: kétségkívül korszakos jelentőségű tett. A Szent István Király Szimfonikus Zenekar kétségkívül méltó egy ilyen eseményre. Hallgatva a fiatalok tolmácsolásában a Táncszvitet és a Cantata profanát, akaratlanul is el kellett gondolkoznom az „időknek” (az idő múlásának) köszönhető változásokon. Bár a „fejlődés” kategóriával szokás visszaélni, ezúttal minden bizonnyal jogos e szóhasználat. Letagadhatatlan és kétségbevonhatatlan a zenekari játékkultúra fejlődése, ha arra gondolunk: alig 9 évtizede szinte lejátszhatatlan nehézségű volt ez a partitúra a korabeli rangos hazai zenekar játékosai számára.Tovább ⇒

2010. November 29.
Concerto Budapest

 
A Karajan mesterbérlet 3. előadásának műsorán minden bizonnyal Beethoven: G-dúr zongoraversenye volt a „húzó” műsorszám. Bár az utóbbi évadokban több zenekar műsorán is feltűntek Bruckner-szimfóniák, még a legnépszerűbbnek számító VII. sem tekinthető repertoárdarabnak. Ha ennek az estnek a közönsége megszerette, az Keller András és a Concerto Budapest közös érdeme.
Jevgenyij Koroljov szólójával a zongoraverseny előadása hidegen hagyott. Ilyenkor szokás mondani, hogy „elhangzott”. E sorok írójának szívében különleges helyet foglal el kedvenc szerzőjének ez a remeke – ezért talán eleve magas az elvárása. Kevesebbel semmi esetre sem éri be, mint ami legszebb pompájában mutatja be az ismert művet, s ha az előadók értő kottaolvasással képesek hozzátenni valamit a korábbi emlékképekhez, hálás hallgatóra találnak benne. Koroljov kvalitásaihoz nem fér kétség – de a hallottak alapján úgy tűnik, hogy számára ez a zongoraverseny csupán egy tétel a repertoárjában.

Tovább ⇒

2010. November 26.
Nemzeti Filharmonikusok

„A műsorban elhangzó műveket nemcsak az köti össze, hogy orosz szerzők munkái, hanem az a tragikus körülmény is, hogy valamilyen módon mindkettő létrejöttéhez öngyilkosság kapcsolódik” – erre a MüPa műsorkalauza hívta fel a figyelmet, a bemutató előadások fogadtatásáról a műsorismertető-szórólap tájékoztat. Az est tapssal mérhető sikere a teljesítményekért kijáró tetszésnyilvánításként értelmezhető elsősorban.
Egy szinte ismeretlen és egy viszonylag gyakran hallható kompozíció követte egymást, így a zeneirodalomban többé és kevésbé jártasak egyaránt találtak örvendeznivalót, ráadásul – ha hihetünk a zongoraversenyt követő ováció indulatának - új közönségkedvenc született Denis Kozhukhin, azaz Gyenisz Kozsuhin személyében. Ezúttal vélhetőleg az est karmestere, Kocsis Zoltán is maradéktalanul elégedett lehetett a vendégművésszel. Tovább ⇒

2010. November 13.
Duna Szimfonikus Zenekar

Hegedűs Endre Chopin-bicentenárium alkalmából rendezett zenekari zongoraestjén a Duna Szimfonikus Zenekar működött közre, Ménesi Gergely vezényletével. A vonzó programnak és a Stúdió Liszt Productions gondos szervezőmunkájának köszönhetően megtelt a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. Az Andante spianato és nagy polonézt követően az f-moll, majd szünet után az e-moll zongoraversenyt hallhattuk, s természetesen a két ráadásszám is Chopin-darab volt. Tovább ⇒
 

 2010. November 11.
Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A zeneszerző születésének 200. évfordulója kínált alkalmat, hogy Erkel-est legyen a Ferencsik-bérlet nyitókoncertje. A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ezúttal a Nemzeti Énekkar nélkül, három szólista (Rálik Szilvia, Pataki Adorján és Sándor Árpád) közreműködésével, Medveczky Ádám vezényletével szólaltatott meg részleteket a magyar nemzeti opera megteremtőjének gazdag – és indokolatlanul ritkán játszott – életművéből. Kívánkozott a gesztus-értékű kezdés a Himnusszal (milyen szép lett volna, ha a közönség aktívan kiveszi a részét e jelképes köszöntésből!), a hivatalos műsorkezdés az Ünnepi nyitánnyal, amelyben könnyen felismerhetőek voltak a Szózat idézett fordulatai, majd ízléses-szép válogatás következett hét operából. Tovább ⇒

 2010. November 9.
MÁV Szimfonikus Zenekar


Vannak koncertek, amelyekre később éveken keresztül példa-értékűként lehet hivatkozni – ezek sorába tartozik a Lukács Miklós bérlet 3. estje. Látványként, kínálatként aligha tűnhetett közönségcsalogatónak – de utóbb kiderült: érdemes volt meghallgatni. Hindemith brácsára és kiszenekarra szánt versenyművének (Der Schwanendreher) szólistájaként Roberto Díazt hallhattuk, s ki-ki meglepve tapasztalhatta, hogy Bruckner IX. szimfóniája nem terjedelmével egyenes arányban tűnik fárasztónak – köszönhetően mind a MÁV Szimfonikus Zenekarnak, mind a vezénylő Kesselyák Gergelynek. A brácsaverseny hallatán csak elismeréssel adózhatunk Hindemithnek, aki műve bemutatójának szólistája volt. A játszanivaló alaposan próbára teszi az előadót, s korántsem csupán speciális technikai szempontokból.Tovább ⇒

2010. október 30.
Budafoki Dohnányi Zenekar

Őszi koncertjei sorában egy alkalommal, az Universitas-bérlet 2. estjén lépett fel vendégkarmesterrel: Guido Mancusival. A Budafoki Dohnányi Zenekar ezúttal igazi koncertlégkört teremtő figyelemmel játszott az Olasz Intézetben (talán elegánsabbak is voltak az átlagosnál – vagy csak a komolyságnak köszönhetően tűnt így?). Kerékfy Márton Passacagliáját remélhetőleg sokáig műsoron tartják – mű és előadók szerencsés találkozásának örvendhettünk, amikor a szerkezet plasztikus érvényesülése fokozza a mű hatását. Ritkán fordul elő, hogy nyitószámként új mű ennyire szuggesztíven szólaljon meg.
Tovább ⇒

 2010. október 29.
Duna Szimfonikus Zenekar

A Téli bérlet 4. előadásának műsorán Brahms-művek szerepeltek, Gál Tamás vezényletével. A Duna Szimfonikus Zenekar megunhatatlan csodája az az elhitető erő, amellyel a viszonylag kis létszámú együttes „bejátssza” a Duna Palota színháztermét. Eljátszom a gondolattal: vajon melyik vezető zenekarunk vállalkozna kislétszámú vonóskarral Brahms-szimfónia megszólaltatására (ebben az esetben a rendelkezésre álló tér maximálja a játékosok számát – s nem hátrány, ha azt is számításba veszik, hogy a legtöbb hangszer megszólaltatásához hely szükséges, ráadásul a muzsikusok dobhártyája könnyen károsodó „munkaeszköz”). Rendkívül szimpatikus az adottságoknak-lehetőségeknek a racionális feltérképezése és mérlegelése, ami azt eredményezi, hogy a Duna Szimfonikus Zenekar törzsközönsége is részesül a szimfonikus zenekari termés értékes darabjaiból. Mert tudomásul kell venni, hogy zenekarainknak megvan a törzsközönsége, s szinte elhanyagolható az „átjárás” mértéke. (Nem lenne érdektelen felmérni, a rendszeres MüPa-látogatók hány százaléka fordult már meg a Duna Palotában.) tovább ⇒

2010. október 26.
MÁV Szimfonikus Zenekar

A magyar-brazil műsorösszeállítást lehet – utólag – indokolgatni (bár voltaképp aligha szükséges!); Liszt-darabok előadása aligha azért érdemel hozsannázást, mert már a Liszt-év előtt felcsendülnek, s abban sincs semmi szokatlan, ha a 2008 óta állandó karmester - brazil lévén - hazája legjelentősebb komponistájának zenéjét propagálja. Az viszont biztos, hogy lélektanilag megalapozatlan egy ilyen program – annak ellenére, hogy az immár rendelkezésre álló négy mű az egyetlen lehetséges sorrendben hangzott fel. Tovább ⇒

2010. október 21.
Nemzeti Filharmonikusok

Berlioz drámai legendája, a Faust elkárhozása szerepelt a Klemperer-bérlet 2. koncertjének műsorán. Soha testhezállóbb feladatot, mint amilyennek ez bizonyult a monumentális előadó-együttes számára. A Nemzeti Filharmonikusok, a Nemzeti Énekkar, az MR Gyermekkórusa és a Honvéd Férfikar szólaltatta meg, Kocsis Zoltán vezényletével. A szólisták: Vizin Viktória (Marguerite), Rubén Amoretti (Mephistopheles), Giorgio Berrugi (Faust) és Gábor Géza (Brander). Tovább ⇒

2010. október 12.
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

A kerek évfordulók szomszédságában természetszerűleg háttérbe szorulnak a többiek – éppen ezért nagy öröm, hogy Beethoven születésének 240. esztendeje műsorválasztási szempont lehetett. Jóllehet, a születésnap decemberi, a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara az októberi estjeivel ünnepelt (11-e: Kodály-bérlet 1., valamint 12-e: Mahler-bérlet 2.). A sematikus „nyitány, versenymű – szünet – szimfónia” felépítés ezúttal örvendetesen módosult: az első részt betöltő G-dúr zongoraverseny után az igényes „Ah! perfido” hangversenyária, majd a VII. szimfónia következett. Ránki Dezső szólójával a versenymű aligha okozhatott csalódást – ám a második rész meglepetéseket tartalmazott. Fodor Beatrix, aki operaszínpadon már többször bizonyított, avatott pódiuménekesnőnek bizonyult. Tovább ⇒

2010.Október 10.

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus

Berlioz Rómeó és Júliáját hirdette – a gyakorlatban bővült – a műsor. Liszt Orfeusz című szimfonikus költeményét játszotta először Bogányi Tibor vezényletével a Szent István Király Szimfonikus Zenekar, s utána került sor a drámai szimfóniára. Időről-időre elgondolkodhatunk azon, hogy a mai embertől korban-stílusban bizonyos szempontból épp a romantika került a legtávolabbra. A régi korok már-már rekonstruálhatatlan hangzáselképzelései, s a művek iránt támasztott elvárásai szinte kihívást jelentenek az előadóknak – míg a 19. század gyakran kitárulkozó érzelem- és gondolatvilága leginkább csak az operai keretek között talál nyitott fülekre. Megmutatkozik ez abban is, hogy a megák és gigák világában a romantikusok már korántsem meglepő monumentalitás-igénye aligha talál őszinte empátiára.Tovább ⇒

2010. október 2.
Savaria Szimfonikus Zenekar

A rendező szerv, a Művészetek Palotája „Vásáry Tamás zenekari Beethoven-estje”-ként hirdette, a koncertkalendárium a hagyományos formulával tüntette fel. A „Savaria Szimfonikus Zenekar. Zongorán közreműködik és vezényel: Vásáry Tamás” sztereotípiában a régóta tudomásul vett aránytalanság már fel sem tűnik, miszerint a szólista: közreműködő. De egyik sem szól – érthetően – a láthatatlanul jelenlévőről, az Angyalról, aki ezúttal nemcsak hogy elszállt a pódium felett, hanem kényelmesen elhelyezkedett, s mindvégig ott tartózkodott a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben.Tovább ⇒

2010. szeptember 27.
MÁV Szimfonikus Zenekar

A Lukács Miklós bérlet évadkezdő koncertjén a bécsi klasszika nagymesterei egy-egy művel képviseltették magukat. B-dúrban volt az első rész (Beethoven: IV szimfónia, majd Jeremy Menuhin szólójával Mozart K. 595-ös zongoraversenye), D-dúrban a második (Haydn 101., Óra-szimfóniája). Ezúttal erőltetettnek tűnt a dirigens Takács-Nagy Gábor rövid (hangulatkeltő?) bevezetése, főképp, mivel a felcsendülő hangzás nem igazolta teljes mértékben. Örvendetes esemény jelenthetett külön stressz-faktort a MÁV Szimfonikus Zenekarnak: a Magyar Televízió nemcsak hogy rögzítette a hangversenyt, de már a sugárzás időpontját is kitűzték. Ilyesmire régóta nem volt példa – ezért a hirtelen rászakadt felelősség súlya bizonnyal nyomasztó lehetett. Az utóbbi években kétségkívül jelentősen egységesebbé vált vonóshangzás feljogosította az ilyen igényes (és terjedelmes) program összeállítására az évad tervezőit, ugyanakkor érdemes lett volna számolni azzal is, hogy a szólamtudás és az együtt-muzsikálás kettős feladatának egyszerre megfelelni könnyebb a szezon folyamán. Tovább ⇒

2010. szeptember 25.
Nemzeti Filharmonikusok

Bartók halála előestéjének 65. évfordulóján Bartók II. Hegedűversenye, valamint - a Nemzeti Énekkarral közösen, szólisták közreműködésével – két Liszt-mű csendült fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. A Nemzeti Filharmonikusok az évad kezdetén évről-évre tudatosan tűznek műsorra Bartók-művet (esetleg szerzői estet rendeznek) – az viszont üres propagandaszövegnek hatott, hogy A strasbourgi katedrális harangjai és a 13. zsoltár a Liszt születésének bicentenáriumának, tehát a jövőre aktuális Liszt-évnek a „beharangozója”. A felesleges túlmagyarázgatás arány- és lépték-tolódáshoz vezet(het). Tovább ⇒

2010. szeptember 23.
Concerto Budapest

Két súlyos kompozíció szerepelt a Karajan mesterbérlet műsorán: Brahms: B-dúr zongoraversenye Ránki Dezső szólójával és Mahler I. szimfóniája. A Concerto Budapest, Keller András irányításával, az intenzív Beethoven-játszást követően maximálisan felkészült arra, hogy a 19. századi partitúrákat értően tudja olvasni: értő biztonsággal tudja megítélni, annakidején mi tűnt újdonságnak, szokatlannak – nemcsak a közönség, hanem az előadók számára is. Tovább ⇒

2010. szeptember 21.
Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara

Alliteráló műsor – a Debussy-félidőt Dvořák legnépszerűbb szimfóniája követte (külső bővítésként a szerző azonos hangnemű, e-moll szláv táncával köszönve meg a közönségsikert). Ha Kocsis Zoltán vezényletével léphet fel, bármely zenekarunk „összeszedi magát”, akár esik, akár fúj a szél, az évad bármely részében. Kocsissal muzsikálni: rang, aminek meg kell felelni, s emblematikus művészünk sem tűrne minimalista hozzáállást. Igényes követelése mindig hallható eredménnyel jár. Tovább ⇒

2010. szeptember 17.
Pannon Filharmonikusok – Pécs

„Kétszáz éve európai” – hirdeti a 2011-es évet beharangozó szlogen a Pannon Filharmonikusok évadköszöntő budapesti estjének szórólapján. Az ünnepi koncertet, melynek rangját szólistaként Várjon Dénes fémjelezte, az együttesnél tavaly óta zeneigazgatói és vezető karmesteri minőségben működő Peskó Zoltán vezényelte. Ezúttal érdemes magával a műsor-koncepcióval kezdeni a beszámolót. Schönberg hangszerelésében Bach Esz-dúr prelúdium és fúgája volt a nyitószám (BWV 552), hangnemileg erre rímelt a második részben Beethoven III. szimfóniája – köztük pedig Bartók III. zongoraversenye csendült fel. Tovább ⇒

2010. szeptember 16.
Óbudai Danubia Zenekar

A 19. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál gálakoncertje nem várt, jóleső meglepetést okozott. Már annak is lehetett örülni, hogy kizárólag magyar szerzők műveiből állították össze a programot (kétségkívül, biztos közönségsikerre számító kompozíciókból).
Az évad kezdetén, korántsem a törzsközönségre (tehát eleve elvárásokkal érkező hallgatóságra) számítva, remek formában muzsikált Héja Domonkos vezényletével az Óbudai Danubia Zenekar. Az est szólistája Jandó Jenő volt. Tovább ⇒

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara 2010. szeptember 13.

A Filharmónia Budapest Nonprofit Kht. rendezésében Erkel-napokra került sor a Károlyi Palotában. A szeptember 10-e és 13-a között tartott négynapos rendezvénysorozat arra kívánt rávilágítani, hogy a 200 éve született Erkel Ferenc mennyire sokoldalú jelensége volt kora kulturális életének. Eme tanulság azoké lett, akik részt vettek a rendkívül változatos összeállítású program valamennyi eseményén – de kétségtelen: egy-egy est is szolgált elgondolkodtató tanulságokkal.
A zárókoncert vonzó, bár kissé megtévesztő címet kapott: Erkel hősnői. A műsor első részének címe: Melinda és Gertrudis, a másodiké: Szilágyi Erzsébet. Kétségkívül ők álltak a központban – de így kevéssé szervesnek tarthatjuk Bánk népszerű áriáját, illetve a Hunyadi nyitányát és a palotást (amelyek méltán kerültek megszólaltatásra ezúttal is). Tovább ⇒

Győri Filharmonikus Zenekar 2010. szeptember 11.

Kovács Anikó jubileumi hangversenyét hirdette a koncert kalendárium, a Győri Szimfonikus (!) Zenekar közreműködésével. Az Olasz Intézetben a Győri Filharmonikusok kíséretével, két vendég szólistával lépett fel az 1990-ben, azaz éppen 20 éve diplomázott hegedűművész. Az est karmestere Medveczky Ádám volt.
Bach d-moll kettősversenyében Kovács Anikó szólista-partnere az a Don Weilerstein volt, akinél posztgraduális tanulmányokat folytatott a Cleveland Institute of Musicban. A szólisták közös zenei nyelvének megérzése nem kívánt szakmai felkészültséget a hallgatótól – de az sem, hogy ezt a műsorszámot korántsem előzte meg komoly próbafolyamat. A zenekar csökkentett létszámmal játszott, mindösszesen ennyi vallott arra, hogy van tudomásuk több évtizednyi régizenei gyakorlatról. A „teraszos dinamika” inkább parodisztikus volt, érzéketlenül berobbanó fortékkal, jelentéktelen-halk szakaszokat követően.Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. Július 15.

Beethoven-estet kínált az idén 20 éves Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál második koncertje. Kollár Imre vezényletével a MÁV Szimfonikus Zenekar az Egmont nyitányt, Baráti Kristóf szólójával a Hegedűversenyt, majd a II. szimfóniát tűzte műsorra. Andalító hallgatnivalót kapott a nagyszámú kikapcsolódni-vágyó – hosszantartó zenei élményt azonban nem. A tikkasztó hőség még este is éreztette hatását – a zenekari játékosok bágyadtsága azonban lehetetlenné tette a beethoveni partitúrák gazdagságának feltárulását. Kollár Imre kézben tartotta az együttest – az együtt-játékra sem lehet panasz; csak épp a formai keretek inkább értékelhetőek lettek, mint a bennük-általuk megjelenített tartalom. A fegyelmezett játék (amire nem lehet panasz; sokszor de szívesen hallanánk ilyet!) önmagában nem elégséges ahhoz, hogy élményhez jusson a hallgató! Sík-vetületét kaptuk a grandiózus építményeknek, a „körüljárhatóság” legkisebb reménye nélkül. Megint csak nem történt több, mint hogy a zenekar plusz egy alkalommal eljátszotta, a karmester plusz egy alkalommal dirigálta a műveket (ezúttal a szólista is „csökkentett érzelmi üzemmódban” szerepelt). Tovább ⇒

Szent István Király Szimfonikus Zenekar 2010. Július 12.

20 éves a Vajdahunyadvári Nyári Zenei Fesztivál. Az idei jubileumi évadban 10 alkalommal kínál különböző műfajú, stílusú, fajsúlyú zenei programot, július 12-e és augusztus 12-e között, hétfő és csütörtök esténként. A nyitókoncerten vezető karmestere, Záborszky Kálmán vezényletével lépett fel a Szent István Király Szimfonikus Zenekar, az est szólistája Jandó Jenő volt. A műsor felépítése hagyományos, a jól bevált „nyitány, versenymű – szünet után szimfónia” sémát követte – azonban több volt ennél! Már Schubert Rosamunda-nyitánya kellemes meglepetést okozott: érezhetően kidolgozott előadással lepték meg a szabadtéri rendezvény közönségét. Szó sem volt afféle uborkaszezonbeli „lightos” muzsikálásról! A folytatásban is tartották a színvonalat; olyan élvezettel muzsikáltak, mintha nem jóelőre megtervezett programot kellett volna megszólaltatniuk, hanem valamiféle kívánsághangversenyben az ott-és-akkor legkedvesebb darabot adnák elő. Jandó Jenő kétségkívül a legnépszerűbb zenekari szólisták egyike; a legritkább esetben fordul csak elő, hogy ne keressen és találjon „közös hangot” a kísérő együttessel, kamarazenei igényű együttmuzsikálásra inspirálva mindenkori partnereit. Hirtelen beesteledett, mire Grieg a-moll zongoraversenye felcsendült – s a csodálatos környezetben (amelynek varázsa megunhatatlannak bizonyul) még a madarak is elcsendesedtek a gyönyörködtető hangzásokban. Áradt a muzsika, s a hallgatóság boldogan hagyta hatni magára a szépséget. Koncerttermi közönséget megszégyenítő fegyelem – a figyelem koncentrációja nélkül; az oldott belefeledkezés élményével. (Nem „könnyű”, nem is „szórakoztató” – de mindenképp „üdítő” zenét hallottunk.) Tovább ⇒

Savaria Szimfonikus Zenekar 2010. Július 8.

A 26. Nemzetközi Bartók Fesztivál nyitóhangversenye a szombathelyi Bartók Teremben magyarországi bemutatóval kezdődött. Kurtág György Colindă-Baladă című kompozícióját Daniel Ovidiu szólójával, a Kolozsvári Filharmónia Kórusa és a Fesztivál kamaraegyüttese előadásában, Cornel Groza vezényletével hallhattuk. Gondos szervező- ill. előkészítő munkára vall, hogy a közönség kézbe kaphatta a román szöveget és magyar fordítását – így lehetővé vált, hogy szóról-szóra, tartalmilag is értőn kövessük a művet. A tavalyi ősbemutató énekesei anyanyelvi szinten tolmácsolták a Napfivér-Holdnővér történetét, a kamaraegyüttes 9 tagja minden hangért felelősséget vállalva szólaltatta meg szólamát. Ünnepélyes kezdet – magasra tett mérce! Tovább ⇒

Magyar Állami Operaház Zenekara 2010. Június 28.

Nyárköszöntő címmel, operacsillagok gálájával zárta az évadot a Magyar Állami Operaház. Június 28-án nemcsak a dalszínház közönsége élvezhette a műsort, hanem a rendezvény idejére szabadtérré alakult Hajós utcában a kivetítő közönsége is. Kedvezett az időjárás, sokakat vonzott a ritka lehetőség - az érdeklődők jó előre elfoglalták a székeket. Az operaszínpad persze hasonlíthatatlan élményt adott; nemcsak azért, mert a háttér négy kivetítőjének köszönhetően ötszörös látványban gyönyörködhettünk.
Gálakoncertnél természetesen a sztárok jelentik a „húzóerőt” – mégis, méltatlannak érzem, hogy az egyébként gondosan szerkesztett műsorban sem a zenekar, sem a karmester neve nem szerepel. Mondhatni, „természetes” – de más szempontból az is természetes lenne, hogy kellő megbecsülés illesse azt az együttest, amely elengedhetetlen a koncerthez, s amely játékával úgy biztosít hangzó hátteret, hogy a figyelem maradéktalanul irányulhasson az énekesekre. (Ugyanaz a jelenség, amitől egész évadok során szenved az operabarát: amikor az előzetesekből, programajánlókból éppen csak az nem derül ki, hogy kik énekelnek – akkor sem lenne felesleges, ha nyilvánvaló, hogy előfordulhat változás a szereposztásban.) Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. Június 23.

„Múzeumi muzsikáló délután”-ra invitálta – immár nem csak a bérletes – közönséget a MÁV Szimfonikus Zenekar a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermébe. Június 23-án hétköznap 17 órás kezdettel nyílt lehetőségünk meghallgatni   Beethoven II., majd Sibelius III. szimfóniáját, vendégkarmester, a finn Jukka Iisakkila vezényletével.
A múzeumi koncert: speciális műfaj, ezzel eleve számolhat rendező, előadó, hallgató (s számolnia is kell!). Nem érvényesek a hangversenytermi viselkedés diszciplináris kötelezettségei – oldottabb, lazább a légkör, más fajsúlyú az élmény. Mindazonáltal, a kikapcsolódás jó esetben élménnyel jár.
A múzeumi helyszín sajátos akusztikai környezetet kínál – erre is gondolni kell a program összeállításakor. Mert tény, hogy szinte bármit szinte bárhol el lehet játszani, de nem árt, ha a befektetett munka minél nagyobb százalékban bizonyul hatásosnak. Azt ugyanis a legelvarázsoltabb romantikus lelkületű sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a gyönyörködtető muzsika hangzó életre keltése: munka, felkészülést, figyelmet, energiát igénylő tevékenység, valamennyi közreműködő részéről. És nem árt, ha nemcsak a közönség elégedett, hanem az előadók is. Erre most leginkább a karmesternek volt oka (aki szakmai életrajzába felvehette Budapestet azok közé a városok közé, ahol fellépett). Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2010.  Június 9.

A Lukács Miklós bérlet 6. estjén Sibelius – Beethoven - R. Strauss műsorral búcsúzott az idei évadban közönségétől a MÁV Szimfonikus Zenekar. Visszatérő, kedves vendég volt a szólista, Jandó Jenő, karmesterként pedig Csaba Pétert köszönthettük.
Valószínűleg a vendégkarmester személye indokolta a két Sibelius-tétel műsorra tűzését; a vezényletével 1994-ben Finnországban készült Sibelius-lemez az USÁ-ban elnyerte „Az év legjobb felvétele” címet. A Románc és az Impromptu viszont ezen az estén aligha tudott lelkes rajongókat toborozni a leghíresebb finn szerző muzsikájának. Tovább ⇒

Concerto Budapest - 2010.  Május 19.

Berg Hegedűversenyét hiába vártuk – módosult a Romantikus bérlet 4. előadásának programja, melyet elhunyt munkatársuk emlékének ajánlottak. Az alkalomhoz illő volt a műsorváltozás: Brahms Tragikus nyitányát követően Karl Amadeus Hartmann Concerto funebre című hegedűversenyét hallhattuk, a szünet után Bruckner IV. szimfóniája csendült fel. Talán a személyes veszteség érzete is hozzájárult, hogy a Concerto Budapest ezen az estén Takács-Nagy Gábor vezényletével szokatlanul sötét tónusú színeket jelenítsen meg.Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar - 2010.  Május 13.

Meglepően gyér hallgatóság volt kíváncsi a Klemperer-bérlet 7. estjére – nem tudni, vajon javított volna-e a helyzeten, ha előre kiderül a műsorváltozás. Elmaradt a ritkaság, Vincent d’Indy 5. opusza, a Hunyadi Jánosnak emléket állító szimfonikus költemény, helyette Debussy Három noktürnje csendült fel. Érdekesség így is maradt; Schönbergtől az Előjáték a Genezishez, valamint – ugyanannak a tervezett, több-szerzős szvitnek részeként – Sztravinszkijtól a Bábel. E két tételt Schönberg kantátája követte (Egy varsói túlélő). Az est második részében Saint-Saënsnak az utóbbi időben gyakran hallható, a Nemzeti Hangversenyterem új orgonájának megszólaltatásával mindig élményt ígérő Orgonaszimfóniája kapott helyet. A közelmúlt nagy Schönberg-élménye (Mózes és Áron) után sajnálatos az érdektelenség – annak a jele, hogy a Nemzeti Filharmonikusok hallgató-tábora leginkább az alkalmankénti kuriózumok iránt fogékony. Szeretném remélni, hogy csak a közönség-érdeklődés híján lett túlzottan érdektelen az előadói gárda. Tovább ⇒

Savaria Szimfonikus Zenekar - 2010. Május 9.

A Magyar Szimfonikus Körkép idei sorozatában mintha csökkent volna azoknak a hangversenyeknek a száma, ahol elszomorítóan kevesen ültek a nézőtéren. Sajnos, vasárnap gyér közönség jutott a Savaria Szimfonikus Zenekarnak, akik végül módosítottak meghirdetett imponáló műsorukon, s végül Robert Houlihan vezényletével Dohnányi: Szimfonikus percek című darabja és Kovács Zoltán I. fagottversenye után Brahms IV. szimfóniáját adták elő. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2010. Május 5.

Akik hallották két éve a Csajkovszkij-maratonon, felcsillanó szemmel ismertek rá a szólista nevére: a Szőke Tibor Mesterbérlet 4. estjén ismét köszönthettük Alexander Markovot. Ezúttal Paganini h-moll hegedűversenyét játszotta a MÁV Szimfonikus Zenekarral, Vladimir Ponkin vezényletével. Ez volt az az alkalom, amikor a nyitótételt követően elementárisan felcsattanó taps senkit sem botránkoztatott meg; az is tapsolt, aki tudta, hogy nincs vége a műnek – s ha valaki mégsem, nos, az elismerésre méltó fegyelmezettségről tett tanúbizonyságot. Markovot hallgatva megértjük a 19. századi zeneélet egyik legjellegzetesebb vonását, a szólistakultuszt. A „virtuóz” ugyanis nemcsak olyan valaki, aki többet tud kihozni hangszeréből, felsőfokba srófolva több-kevesebb játéklehetőséget – fenomén. Virtuozitásra lehet törekedni, de virtuóznak: születni kell (mondhatni, alkatilag), ráadásul megannyi „utómunkálatra” van szükség, amit nem szokás nyilvánosságra hozni. A romantikus virtuóz-attitűdhöz hozzátartozik, hogy (Pallas Athéné módjára) egyszer csak teljes fegyverzetben jelenik meg a hangszeres, aki óvakodik akár csak utalást tenni arra, hogy milyen hosszú és göröngyös utat tett meg… Tovább ⇒

Concerto Budapest - 2010. Április 28.

Ha lenne „a hónap koncertje”, ez a Brahms-est nagy eséllyel pályázna. Úgy látszik, Kocsis Zoltán vezénylete mindig kihívás a Concerto Budapest számára, aktív-lelkes együttes muzsikált valamennyi műsorszámban. Nyilvánvalóan inspiráló volt a remek szólista-páros is, Baráti Kristóf és Fenyő László. A Változatok egy Haydn témára (Op. 56a) valamennyi variációja szólisztikus igénnyel, kamarazenei dinamikai érzékenységgel, s példás ritmikai-metrikai kidolgozottsággal csendült fel. Kétségkívül hangzó életre kelt a partitúra. Még nagyobb élményt jelentett a Kettősverseny, amelynek minden pillanata örömforrásnak számított ezúttal. A szólisták már-már eszköztelen perfekciója lehetővé tette, hogy ne őket csodáljuk, hanem a közreműködésükkel felcsendülő műben gyönyörködhessünk, maradéktalanul. A két remek művész ráadása jelentette az est fénypontját, Händeltől a Passacaglia, amellyel mintha feltérképezték volna a vonósjáték határait. Zúgott a vastaps, méltán – s az elismerés jele, hogy nem kevés CD-jük talált gazdára a szünetben, amelyet teljes egészében kitöltött az autogramkérők rohama. (Számlálatlanul hangzott el a kérdés: nincsen közös CD-jük. Bárcsak eljutna a felvételkészítésben érdekeltekhez…) Tovább ⇒

Zuglói Filharmónia – Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus - 2010. Április 25.

A Magyar Szimfonikus Körkép reprezentatív jellege időről-időre arra csábítja valamelyik résztvevő együttest, hogy túldimenzionálja a programot. Ebben az évadban a rendre nagy apparátust megmozgató Zuglói Filharmónia esett ebbe a hibába. Pedig pusztán a műsorterv láttán is sejteni lehetett volna... Mert még ha az előadók bírják is – a közönségre is tekintettel kellett volna lenni. Hiába a korábbi (18 órai) kezdés, a figyelmes zenehallgatáshoz szoktatott publikum tűrőképessége véges.Tovább ⇒

Pannon Filharmonikus Zenekar - 2010. Április 23.

Változatlan maradt a „Fővárosi év a fővárosban!” bérlet 4. estjének műsora, jóllehet az európai légtérzárak és az utazási feltételek kiszámíthatatlansága miatt változott mind a karmester, mind a szólista személye. Mendelssohn e-moll hegedűversenyének szólóját Kelemen Barnabás játszotta, karmesterként az évek óta Finnországban élő (ám most épp idehaza tartózkodó) Bogányi Tibornak köszönhettük a műsor második részét, Sibelius nálunk szinte ismeretlen két művét. Tovább⇒

Duna Szimfonikus Zenekar - 2010. Április 21.

Tavaszi bérletének 6. estjével vett részt a Magyar Szimfonikus Körkép rendezvénysorozatban a Duna Szimfonikus Zenekar. Olyan programot állítottak össze, amellyel szinte egyedül képviselnek sajátos színt koncertéletünk szivárványos palettáján. A legrégebbi mű Dukas szimfonikus scherzója, A bűvészinas (1897-ből), a többi négy pedig 20. századi. Ettől még nem kerül az együttes a kortárs zene elkötelezett előadói közé – de legalább olyan súllyal esik a latba, hogy a repertoárjuk nem reked meg a „történeti” zenéknél, hanem változatosságra törekszik a gazdag kínálatból. Azért nagyon hasznos ez, mivel így törzsközönsége természetességgel veszi tudomásul a zenetörténet mindmáig tartó kontinuitását, és nem utasítja el eleve, „zsigerből” napjaink alkotásait. (A közönségnevelés feladata másfajta felelősséget ró valamennyi zenekarra, amióta egy-egy zenekarra specializálódott a bérletesek javarésze; tehát megannyi „tanulság” nem tudja kifejteni áldásos hatását, mivel nem jut ki az adott koncertterem falai közül.)
Barber fiatalkori nyitánya, A rágalom iskolája, tetszetős nyitószámnak bizonyult, Hidas Frigyes Adagiója kiváltképp azoknak volt kedves, akik még láthatták „A cédrus” balettet. Az első rész Jereb Ervin Trombitaversenyével érte el tetőpontját, amelynek szólóját – csakúgy mint az ősbemutatón, majd a mű lemezfelvételén – Geiger György játszotta, remekül. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar - 2010. Április 20

A taps nem mérvadó – írtam néhány sorral feljebb, ám e koncert után hadd egészítsem ki: … de alkalmanként sokatmondó lehet. Például – mint ezúttal – vastaps a kortárs mű elhangzása után. Magyar Szimfonikus Körképbeli szereplésére a Szőke Tibor Mesterbérlet 3. estjével nevezett be a MÁV Szimfonikus Zenekar, Kollár Imre vezényletével. Műsoruk mindkét félideje egy-egy érdekességet tartalmazott: először Kovács Zoltán I. szimfóniáját hallhattuk, majd – a Nemzeti Énekkar közreműködésével – Ravel: A gyermek és a varázslat című lírai fantáziáját. Tovább ⇒

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara - 2010. április 19.


Minden bizonnyal kellemes meglepetésben volt részük a Kodály-bérlet tulajdonosainak: az 5. est maradéktalan örömet okozott. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara ezúttal karmester nélkül, a koncertmester Rolla János irányításával játszott. Mozart B-dúr (K.319) és „nagy” g-moll (K.550) szimfóniája között először lépett fel e zenekarral a fiatal Pusker Júlia. A Liszt Ferenc Kamarazenekarral már többször játszott – így a koncertmester személye ezúttal is biztonságot jelenthetett számára. A Zeneakadémia 18 éves hallgatójának bontakozó tehetségét évek óta figyelemmel kísérheti a budapesti közönség (szülővárosában, Kecskeméten vélhetően még nagyobb népszerűségnek örvendhet). Most az Operaházban hódított érett muzikalitásával, remek technikai felkészültségével. Mozart mindmáig vitatott hitelességű D-dúr (K. 271a, ill. 271i jegyzékszámú, „Kolb”) hegedűversenyét játszotta, remekműnek kijáró műgonddal és kidolgozottsággal. Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar - 2010. március 21.

„Hommage á Simon Albert” – ezt az alcímet kapta A megérthető zene sorozat 4. adása. Az Olasz Intézetben a Budafoki Dohnányi Zenekar Mendelssohn Olasz szimfóniáját játszotta a matiné második részében – az elsőben pedig Hollerung Gábor beszélt Simon Albertről, vele kapcsolatos emlékeiről – s magáról a műről.
Kevés olyan komolyzenei kezdeményezést tudnék említeni, ami olyannyira hasznos, mint ez a beszélgetős-koncert. Hollerung Gábor egyszerre toboroz lelkes közönséget zenekarának és a műsorukon szereplő műveknek. Ilyenkor életbe lép a rendhagyó matematika, amikor az alkotóelemek nem összegződnek, hanem hatványozott a hatásuk, s ez – valljuk meg – nem kevés akkor, amikor mind kevesebb pénz jut a legtöbb háztartásban a kultúrára, s mind kevesebb idő a klasszikus értelemben vett művelődésre (ami egyszerre élmény, kikapcsolódás - ráadásul a tudásanyag gazdagítása, élményszerű formában).Tovább ⇒

Concerto Budapest – 2010. március 16.

Lassanként hozzászokunk az új névhez – kiváltképp, mivel a közelmúlt nagysikerű estjeit folytatja, töretlenül. Igaz, a siker néha kétes értékű, mert a közönség a szívével is hallgatja a muzsikát. A Beethoven-bérlet negyedik estjén az István király – nyitány és az Eroica között, Ránki Dezső szólójával Bartók II. zongoraversenye csendült fel. Keller András vezényletével e ciklusban alapvető jártasságot szerezhetnek a Concerto Budapest hallgatói a két nagy „B” zenéjében, hiszen a kétzongorás, ütőhangszeres Szonáta zenekari verziója és a három zongoraverseny a bartóki életmű jelentős szeletét képezi, hasonlóképp, négy nyitány társaságában 4 szimfónia (I., III., V. és VI.) ideális mennyiség ahhoz, hogy bennfentesnek érezhesse magát a bérleti közönség. A ciklus záró estje az előzményekhez hasonló lelkes fogadtatásra talált. Tovább ⇒

Szegedi Szimfonikus Zenekar – 2010. március 10.

A Szimfonikus Körkép keretében nagylétszámú szereplőgárda képviselte a Szegedi Szimfonikus Zenekart, ami a műsor ismeretében érthető. Ugyanakkor kérdéses, hogy megéri-e inkább kevésbé, mint többé összeszokott muzsikusok eredményét a névadó zenekar „számlájára íratni”. Mert ily módon a fővárosi érdeklődő épp azt nem tudja meg, milyen a tényleges Szegedi Szimfonikus Zenekar. A hangütés rendkívül szimpatikus volt: olyan művel kezdték a műsort, amelyet számukra (zenekar és karmestere felkérésére) komponált tavaly Lendvay Kamilló (ugyanis a nagy zenei múlttal méltán büszkélkedő város zenekara akkor ünnepelte hivatásos együttessé válásának 40. évfordulóját). A tavaly szeptember 18-i ünnepi hangversenyről (s a Jazz-szimfónia ősbemutatójáról a Muzsika tavaly novemberi számában olvashatjuk Madarász Iván beszámolóját). Egyszerre jogos és örvendetes, hogy az ünnep elmúltával sem feledkeztek meg a műről, amelynek így vélhetőleg most került sor a budapesti bemutatójára. Tovább ⇒

Miskolci Szimfonikus Zenekar – 2010.Március 8.

Mindenkinek hallani kellett volna ezt a koncertet, akinek füle van a hallásra! Ezzel egyszerre lehet demonstrálni a Magyar Szimfonikus Körkép sorozat létjogosultságát és értelmét. Hasznát kevésbé – ez viszont legkevésbé az előadók számlájára írható; abban az ügyszeretet és ügybuzgalom (lett légyen bármilyen nemes szándékról és célról) hiányának hungarikuma a vétkes. Hozzáteszem: előre nem lehetett ezt tudni…  Tovább ⇒

 

Pannon Filharmonikusok - 2010. március 7.

A Fővárosi év a fővárosban sorozat 3. estjén Oliver von Dohnányi vezényelte. A Pannon Filharmonikusok estjének szólistája Hadady László volt. Smetana szimfonikus költeménye, a Haakon Jarl igazi csemegét jelentett a ritkaságok kedvelőinek, Haydn C-dúr oboaversenye a tavalyi Haydn-emlékév értékes pillanataival vetekedett – az est második részében Dvořák Újvilág-szimfóniáját hallhattuk. A 19. századi művekben nagylétszámú együttes játszott, harsányan – a Haydn-műben értelemszerűen kisebb létszámú zenekar kísérte a szólistát. Megcsodálhattuk Hadady László gyönyörű oboahangját – igen, nemcsak az oboisták Stradivarijának nevezett Lorée Royal hangszerét, hanem a művészét, aki mestere az instrumentumnak. (Nem sokat változtatott ezen, hogy oboista-kollégájától megtudtam: a hangszer sajátossága a – lefelé fél hanggal - megnövelt hangterjedelem; a klasszikus szépségideál megvalósítása jelentett elementáris élményt. Hogy a szólista hitt a hangok erejében, hatásában, és bármiféle hozzáadott külsőséges virtuozitás nélkül is képes volt lebilincselni a figyelmet.) A Smetana-tétel dinamikai szélsőségekben gazdag előadása arról győzött meg, hogy a zenekar (jelenlegi formájában-állapotában) ideális közvetítő közeg a komolyzene népszerűsítése érdekében.  Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikusok – 2010. február 25., március 5.

A Hangszer és pálca – Ferencsik-bérlet 5. estjén szólista minőségben lépett fel a Nemzeti Filharmonikusokkal Jörg Widmann – a sorozat következő estjén, március 5-én saját műveinek dirigenseként. Kocsis Zoltán vezényletével Haydn 104-es D-dúr („London”) szimfóniája, Mozart Klarinétversenye és Brahms III. szimfóniája csendült fel. A klasszikus-romantikus est arról győzhette meg a hallgatóságot, hogy a repertoár sokrétűsége, több stílust felölelő sokszínűsége üdítően hathat a játékosokra. A Haydn-szimfónia csodálatos élénkséggel szólt. Ilyen muzsikáláshoz korántsem elégséges feltétel a szólamtudás, a műismeret, de még csak a stiláris jártasság sem; mert mindaz eredményezhetne lélektelen-rutinos előadást is. Talán épp a tavalyi Haydn-évnek is köszönhető, hogy nemcsak alaposan megismerték/megismertették Haydn szimfonikus termésének megannyi értékes darabját, hanem ráhangolódtak a Mester gondolkozásmódjára, humorára. Játék a szavakkal, de talán rámutat a lényegre: nemcsak megszólaltatták a művet, hanem közvetítették a partitúrába rögzítetteket a hallgatósághoz. (Pontosabban: oly módon közvetítették, hogy a szándék el is jutott mindenkihez!) Értő-empatikus előadás jóvoltából győződhettünk meg ismét az utolsó Haydn-szimfónia remekmű-voltáról. Tovább ⇒

Pannon Filharmonikusok - 2010. február 19.

Ihletett-szép előadás, megrendítő pillanatokkal: így jellemezhető röviden a „Fővárosi év a fővárosban!” sorozat 2. koncertje. Peskó Zoltán vezényletével a Pannon Filharmonikusok Wagner-Bartók estet adtak. Igen, adtak, mert értékes ajándékkal gazdagították a szépszámú hallgatóságot. Már az Előjáték első hangjainál hatalmukba kerített mindenkit az érzelmek-indulatok sajátos atmoszférája, s fogva tartott Izolda szerelmi halála záróhangjának kicsengéséig. A Siegfried-idill is gyönyörűen kezdődött – ám a még zenei hangokkal is kimondhatatlan (épp ezért motívumismétléssel körbejárt) túlcsorduló boldogság-érzés egy idő után mintha letaglózta volna a játékosokat: belefáradtak e szépség tartós felmutatásába.  Ekkor a hallgató körül feloldódott a varázslat, eljutottak füléhez a hangzás esetlegességei (elsősorban a pontatlan indítások). Ideális esetben a varázs nem elkendőzi a zenei esetlegességeket, hanem a perfekten kivitelezett zenei anyag többletét jelenti. Tovább ⇒

 

Concerto Budapest 2010. február 15.

Alakilag „szendvicsműsor” (két romantikus között egy 20. századi), érdemben viszont csak részben: Lutoslawski Csellóversenye ugyanis egyúttal hídforma középrészeként emelkedett ki a programból. A szólista Perényi Miklósnak köszönhetően őszinte érdeklődés fogadta a kompozíciót (ebben része van az utóbbi évek műsorpolitikájának, s nem utolsósorban a január 11-i emlékezetes koncertnek!), így a szokatlan nem talált tartózkodó fogadtatásra (tegyük hozzá: a korántsem teltházas hallgatóság soraiban). A Concerto Budapest odaadóan játszott Keller András vezényletével – s Perényi szép gesztusa, hogy ráadás-számként is Lutoslawski-darabot választott. Sajnos, a nyitó szám, Brahms Akadémiai ünnepi nyitánya kevesebb figyelmet kapott az előadóktól, így inkább csak afféle „bemelegítés”, nekikészülés volt a folytatáshoz. A műsor második részében Schubert VII. („Nagy”) C-dúr szimfóniáját hallhattuk. A zenekart csak dicsérni lehet: Keller irányításával játékukból eltűnt még a nyoma is az indifferens hangzásnak. Összeszedett a vonóskar, bár a szólamok színvonala korántsem mondható egységesnek. Tovább ⇒

Győri Filharmonikus Zenekar 2010. február 16.

A Magyar Szimfonikus Körkép sorozat egyik nagy nyeresége, hogy olyan vendég-szólistákat ismerhetünk meg, akiknek teljesítményére sokáig emlékezünk (s jóesetben nevüket is megjegyezzük). E hegedűművészek sorába tartozik a bolgár Joanna Kamenarska, aki Mozarteum-beli tanulmányait követően a Hamburgi Filharmonikus Zenekar 2. koncertmestere. Ezúttal a Győri Filharmonikus Zenekar koncertmesteri székét foglalta el, s ő volt a szólista Bartók Két portréjának megszólaltatásakor. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. február 17.

Operagálát ígért a Szőke Tibor Mesterbérlet 2. estje, Lukács Gyöngyi és vendégei közreműködésével, Kesselyák Gergely vezényletével. Sokat csak ott tudtuk meg: a vendég Alexandru Agache, aki szintén rendkívül népszerű a hazai operabarátok táborában. Az ilyen rendezvényeken hagyományosan zenekari operarészletek tagolják a műsort (melyek, miközben lehetőséget adnak az énekeseknek az „átállásra”, egyszersmind a kísérő-együttesre irányítják a figyelmet). Ezúttal Prokofjev Klasszikus szimfóniájának tételei töltötték be ezt a szerepet, ami ötletnek nem rossz ugyan, de a program kinyomtatását követően már kiderült, hogy a papírforma nem működik a gyakorlatban. A számok felcserélésével próbáltak segíteni ezen a 2. részben, de így is érződött valami kényszeredettség; ráadásul kidolgozottsága sem indokolta az eljátszást. Már a II. tételben csalódást okoztak a hegedűk a magas fekvésekben, a karmestertől függetlenedő csellisták pedig egyenest széteséssel veszélyeztették a Larghettót. Az egyvégtében játszott III. és IV. tétel esetében indokolatlannak éreztem a sarkított tempó-kontrasztot, ráadásul a szabályos periodizálású Gavotte nélkülözte a frázisok indításában is megmutatkozó tagolást. A Finale esetében kiderült: ha indításakor nincs meg a belső egység, a későbbiek folyamán nem tud „összerázódni”. Mindeközben néhány briliáns szólóállás gyönyörködtető perceket szerzett. Tovább ⇒

 MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. február 3.

Habkönnyű hallgatnivaló, két órában – ez a MÁV Szimfonikus Zenekar február 3-i estje dióhéjban. A zenekar felől tekintve jelentősen eltérő a kép: rájuk komoly feladat hárult, mind technikailag, mind zeneileg. Mert az örökzöld műsorok azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a hallgatónak megannyi korábbi élménye (azaz, összehasonlítási alapja) van, nemritkán felvételek alapján, s ezekkel is fel kell venni a versenyt. Ilyen számokból állt a műsor egy része – ráadásul jutott kuriózum is, ritkaság. Ezúttal (a szokásostól eltérően) bosszúságot okozott az ismertetőfüzet, ugyanis nem az elhangzás sorrendjében szerepeltek benne a műsorszámok; s ez annál is súlyosabb hiba, mivel a sorrend-változásra műsorközlő sem hívta fel a figyelmet. Amikor Dvořák Karnevál nyitánya után felcsendültek a Polovec táncok első hangjai, a legnaívabb és -szórakozottabb hallgató is észrevette, hogy valami nincs rendben. A folytatás felismerésében sokat segített, hogy Milhaud művének, az Ökör a háztetőnnek hegedűszólistáját feltüntette az ismertető – s végülis összeállt a tényleges műsor-sorrend a fejekben. Tovább ⇒

 Debreceni Filharmonikus Zenekar 2010. január 31.

A 22. Mini-Fesztivál négy hangversenye (hagyományosan január utolsó hétvégéjén) 20-21. századi magyar kompozíciókból kínált válogatást. A zárókoncertet január 31-én a Debreceni Filharmonikus Zenekar adta, a Kodály Kórus közreműködésével, Kocsár Balázs vezényletével. Az est műsorának ismeretében értékelhetjük a debreceni évad programjának gondos-körültekintő összeállítását: e műsorból Tóth Péter Téli regéjét novemberben, Durkó Zsolt Altamiráját pedig decemberben játszották el odahaza. Tóth Péter műve kiérlelten szólt, az Altamira újrahallgatása pedig ismételten meggyőzte a hallgatókat arról, hogy időtállóan értékes kompozícióról van szó. Hallhattunk két ősbemutatót is: Máté Győző szólójával Király László darabja (Elegy for Cathy) aligha jelentett komoly nehézséget a zenekarnak. A szerzői műismertető elolvasása után (információi alapján) aligha lehetünk biztosak abban, hogy Bánkövi Gyula művének partitúráját maradéktalanul életre keltették, azonban így is érződött, hogy invenciózus, hangszínekben gazdag kompozícióról van szó. Tovább ⇒

Pannon Filharmonikusok - Pécs 2010. január 29.

A koncertszezon második részére tartogatta immár hagyományos budapesti bérleti sorozatát a Pannon Filharmonikusok – Pécs, az a nem-budapesti zenekar, amely elsőként vállalkozott bérleti sorozat rendezésére a Művészetek Palotájában. Az idei évben frappáns címmel hirdethették meg a sorozatot: „Fővárosi év a fővárosban”, hiszen Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa. Januártól öt alkalommal, havonta lépnek fel a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben – e sorozat nyitókoncertjével neveztek a Magyar Szimfonikus Körkép sorozatba. Akkor még Liszt, Kurtág, Bartók és Dohnányi egy-egy művét szándékoztak megszólaltatni; s miután kiderült, hogy technikai akadályai vannak a Kurtág-opusz műsorra tűzésének, úgy módosították a programot, hogy Liszt Les Préludes-je maradt az egyetlen magyar (habár 20-21. századinak aligha nevezhető) műsorszám. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. január 27.

Elismerésre méltó, hogy alapító karmesterére mesterbérlettel emlékezik a MÁV Szimfonikus Zenekar. A Szőke Tibor Mesterbérlet, melynek a MüPa ad otthont, nyitókoncertjére Kocsis Zoltánt hívta meg szólistának. Közreműködésével Bartók I. zongoraversenye Mozart: Lucio Silla nyitánya és Beethoven II. szimfóniája között csendült fel. A műsorösszeállítás (mint bármely program) elemezhető, magyarázható, mentegethető – ehelyett azonban érdemesebb a hangzásra koncentrálni. Úgy tűnik, kezd beérni az a többéves zenekarnevelő munka, amely a vonóskarra irányul. Tovább ⇒

Budapesti Filharmóniai Társaság 2010. január 25.

A Magyar Szimfonikus Körkép sorozat hatodik estjének műsorán Szőllősy András, Dohnányi Ernő és Johannes Brahms egy-egy műve szerepelt. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának január 25-én a MüPában megszólaltatott műsora másnap a Magyar Állami Operaházban került előadásra. Vélhetőleg a zenekarnak is élményt jelentett a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem (megnövelt) színpada, ahol térélményt adott a nyitószám. Szőllősynek az 1972-ben Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumára komponált Musica per orchestrája (mely az életmű legjelentősebb darabjai közé tartozik) rendkívül nagy apparátust foglalkoztat. Ez az előadás is megsejtetett valamit abból az újfajta eufóniára törekvésből, amelyet Szőllősy egészen speciális úton járva szándékozott elérni. Tovább ⇒

Debreceni Filharmonikus Zenekar 2010. január 17.

Úgy tűnik, kezdenek ráérezni a Magyar Szimfonikus Körkép sorozatban rejlő lehetőségekre a zenekarok, pontosabban, akik a műsorokért felelősek. Ahány est, annyi ötlet a felépítésben – s a 20-21. századi magyar mű mindinkább szerves része egy-egy programnak. A Debreceni Filharmonikus Zenekar, kihasználva a lehetőséget, hogy – a vidéki városok közül kizárólagosan – Debrecennek van hivatásos kórusa, a város Kodály Kórusával lépett fel. Kocsár Balázs vezényletével Tóth Péter új művét, a szerző által koncert-kórusoperának nevezett „A helység kalapácsá”-t adták elő, valamint Sztravinszkijtól az Oidipus Rexet. Az első: ősbemutató, a második pedig tiszteletre méltó vállalkozás – tehát, vélhetően valamennyi résztvevő számára emlékezetes élményt jelenthetett a felkészülés és a szereplés. Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2010. január 16.

Zenetörténeti jelentőségű eseményre került sor január 16-án a MüPa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében: Kocsis Zoltánnak köszönhetően először csendült fel a világon befejezett formában Schönberg híres torzója, a Mózes és Áron. A tavaly júniusban a Miskolci Nemzetközi Operafesztivál keretében lezajlott, kétségkívül megkésett magyarországi bemutató inspirálta Kocsist arra, hogy hangokba öntse a III. felvonás Schönberg által megírt szövegét. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2010. január 13.

A (részleges) közlekedési sztrájk ellenére szép számmal jelentek meg érdeklődők az Olasz Kultúrintézetben rendezett Villa-Lobos esten. A budapesti Brazil Nagykövetség támogatásának köszönhetően a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleten kívüli hangversenye ingyenes volt – ritka jelenség a fővárosi gazdag kínálatban.
Tavaly november 17-én volt Villa-Lobos halálának 50. évfordulója, így ez a program a nemzetközi megemlékezés-sorozat jelentős eseménye; az előadás „hitelességét” a karmester és a szólista személye szavatolja: a zenekar 2008 szeptembere óta állandó vendégkarmestere, Rodrigo de Carvalho vezényelt, a zongorára és zenekarra komponált Momo précoce magánszólamát a jelenleg Nagy-Britanniában élő Cristina Ortiz játszotta. Tovább ⇒

Concerto Budapest 2010. január 11.

A Magyar Szimfonikus Körkép sorozat második estjén (amely egyúttal a Concerto Budapest – „lánykori nevén”: Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar - Romantikus-bérletébe is tartozik) az a sajátos, mondhatni, szokatlan helyzet állt elő, hogy a műsor csúcspontja egyértelműen a kortárs-kompozíció lett. Ezúttal mintha megfordult volna a többéves gyakorlatban már-már általánosnak tűnő tapasztalat: nem egy többé-kevésbé hagyományos műsorba kellett bepasszírozni egy kortárs magyar művet, hanem mint igazgyöngynek, foglalatról kellett gondoskodni. Az immár közkinccsé lett remek, Kurtág György műve, az Op. 34a, Új üzenetek zenekarra. A foglalat: Brahms két műve (a d-moll zongoraverseny és a II. szimfónia), röviden úgy jellemezhetjük, „D-ben”. Tovább ⇒

Óbudai Danubia Zenekar 2009.  december 17

Az Óbudai Danubia Zenekar karácsonyi koncertje valóban felvillantotta a közelgő szeretet-ünnep atmoszféráját. A Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet egészen különleges légkör árasztotta el: nemcsak a hallgatók között alakult ki az a bizonyos „áramkör”, hanem hasonló működött a színpadon is. Kovács János vezényletével örömzenélés folyt, s ehhez remek partnernek bizonyult a Debreceni Kodály Kórus, a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusa, valamint a három szólista: Szabóki Tünde, Fekete Attila és Fokanov Anatolij. Ilyen ihletett koncerteket leginkább ifjúsági együttesként adott egykor a zenekar – aztán mintha feladta volna annak az igényességnek az állandóságát, amely rendszeresen ébren tartotta nem csak a munkájuk illetve teljesítményük, hanem a művészetük iránti érdeklődést. Tovább ⇒

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara 2009.  december 15.

„Le a kalappal, uraim, karmester van jelen” – a Schumann-idézet eme parafrázisát a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának december 15-i koncertje hívta életre, amikor Lukács Ervin vezényletével IV. szimfóniáját hallgattam. A műsor második részében hallhattuk, a dirigens kotta nélkül vezényelt, a zenekar pedig felszabadultan, kifejezésteljesen muzsikált. Addigra fokozatosan „beállt” a mérleg; a korábbiak során felmért „hiányosságok” és „többletek” immár ismertek voltak, s a figyelem önkéntelenül is a zenére, a játszanivalóra koncentrálódott. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar  2009.  december 14.

Magyar szerzők műveiből állította össze a Lukács Miklós bérlet 3. estjének műsorát a MÁV Szimfonikus Zenekar. Takács-Nagy Gábor vezényletével Dohnányi: Ruralia Hungaricája, Weiner: II. hegedűversenye, Bartóktól a Kossuth – szimfóniai költemény és Kodálytól a Galántai táncok szerepelt. Az est szólistája Szalai Antal volt. Szomorkásan örvendezem: voltaképp elszomorító, hogy koncertéletünkben ritka jelenségként kell üdvözölnünk az ilyen – mint a gyakorlat is mutatta – hallgatható-szerethető programokat, ugyanakkor felcsillan a remény: tudatos közönségneveléssel le lehet bontani az értetlenségből adódó falakat… Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikusok 2009. december 10.

Nem kevesebbet, mint a mérhetetlen mérhetőségét köszönhetjük Thomas Zehetmairnak, aki a Nemzeti Filharmonikusok Brahms-Csajkovszkij koncertjének szólistája és karmestere volt. A műalkotások és az előadóművészek „mérésére”, különböző szándékkal és céllal, többféle módszert kitaláltak. Brahms Hegedűversenye olyan váratlan lehetőséget kínált a hallgatónak, amely egészen kivételes élménnyé avatta az estet. Bizonyára része van ebben annak is, hogy „nem ezért” mentünk a koncertre. Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar  2009. december  9.
 

Az Olasz Kultúrintézetben a Budafoki Dohnányi Zenekar idei utolsó hangversenyének műsorán Mahlertól A fiú csodakürtje ciklus 11 dala, valamint Brahms IV. szimfóniája szerepelt. A gondosan előkészített est méltán talált zajos fogadtatásra. Gádor Ágnes nyersfordításában kézhez kaptuk a Mahler-dalok szövegét, a világítás jóvoltából akár fordításból követve is lehetett hallgatni a művet, s rövid bevezető-ismertető hangzott el mindkét rész elején. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar  2009.  november 30.

Kedvező helyszínválasztásnak tűnt, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekar új koncertterme a Budapesti Operettszínház lett, az egymást követő estek rendre nagy sikert aratnak. Üde és életerős a hangzás, a dinamikai skála széles, olyan muzsikálást hallunk, amelynek hangulata sokáig elkíséri a hallgatókat. Az Erdélyi Miklós bérlet 3. estjét a mexikói Carlos Miguel Prieto vezényelte, akivel már korábban is játszottak. A műsor megint kedvezett a hegedűmuzsika barátainak: Weber Euryanthe-nyitányát követően Baráti Kristóf szólójával Bruch Skót fantáziája csendült fel, Rimszkij-Korszakov Spanyol capricciójának hegedűszólóját viszont a koncertmester Bodor János szólaltatta meg. Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar 2009.  november 29.

A megérthető zene című „családi hangversenysorozat” 2. matinéjának szervezői tanultak az első hangverseny tapasztalataiból (s a közönség is); az Olasz Intézetben immár otthonra talált Hollerung Gábor „karmesteri magyarázattal” kísért hangversenye. Hommage a Somogyi László ajánlást kapott „A tébolyult rend” című program, ahol Bartók Concertójának gondoskodott (további) értő hallgatókról az (ismeretterjesztő) előadóként is meggyőző dirigens. Pszichológiailag is remekül volt felépítve: néhány szó Somogyi Lászlóról, hogy azok is megtanulják nevét, valamiféle képet tudjanak maguknak alkotni róla, akik korábban semmit sem tudtak róla; tanulságos, részben példázat-értékű történetek, anekdoták – s máris a zenére irányul a figyelem. Hollerung nagymester abban, hogy közérthetően adjon át lényeges zenei ismereteket, így egészen bizonyosra vehető, hogy minden hallgatójához közelebb került a Bartók-mű. Tovább ⇒

Telekom Szimfonikus Zenekar  2009.  november 25.

Még régi nevén lépett kezdte meg „Bach és a 20. század” című sorozatát a magyar Telekom Szimfonikus Zenekar. November 25-én a Thália Színházban rendezett estjük műsorát Britten, Petrovics Emil és Bach műveiből állították össze. Aki keres, talál – indokokat, hogy mi-mivel-hogyan függ(het) össze. Az összprodukció, Takács-Nagy Gábor vezényletével, felemásra sikeredett. Mindez írható részben a teremakusztika számlájára (az előadók sem érezték át igazán a koncert-légkört: bevonulásaik már-már próbalégkörre emlékeztettek). A kisszámú vonósegyüttest foglalkoztató Britten-művek (Simple Symphony, valamint a Preludium és fúga) koncerten ritkán hallhatóak, megszólalásukat ezért érdeklődő figyelem kísérte. Szinte ismeretlen művek esetében (amikor nincs, vagy alig van hasonlítandó élmény) még nagyobb az előadók felelőssége; pontosabban: ilyenkor a mű iránti felelősségük nagy. Merthogy, a hallgató önkéntelenül is egyenlőségjelet tehet a kompozíció és annak felcsendülő hangzása között. Tovább ⇒

Zuglói Filharmónia 2009. november 22.

Olyan koncertet hallhattunk a (Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus) ifjúsági bérletsorozatában, amely méltán formált jogot a felnőtt-közönség érdeklődésére is. Az ifjúságot szólította meg a műsorválasztás, amely könnyen befogadható (ám korántsem könnyű) darabokat kínált. A harangok című Rahmanyinov-kompozíció szerepelt az első részben (Szabóki Tünde, Molnár András és Anatolij Fokanov szólójával), majd Rózsa Miklós műveiből állt össze a második rész programja (Hegedűverseny Liener György szólójával), majd részletek a Ben-Hur zenéjéből. Az est karmestere Dénes István volt. Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar 2009 november 21.

A Koncertkalendárium böngészésekor meglepődve olvastuk, hogy ebben az évadban már novemberben megkezdődik a Magyar Szimfonikus Körkép sorozata. Azé a kezdeményezésé, amelynek hasznához aligha fér kétség – s amely még mindig nem találta meg helyét a közönség tudatában. Amikor először kaptak lehetőséget a hazai szimfonikus zenekarok a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben sorozatban való részvételhez, azonnal nyilvánvaló volt e projekt nagyszerűsége: fővárosi megmutatkozás  számos vidéki együttesnek is (különösebb szervezési feladatok nélkül) – ugyanakkor kényeztetés a közönségnek (a budapestieknek helyükbe hozzák az országos seregszemlét, mások pedig elkísérhették városuk zenekarát, s így a zenehallgatást összekapcsolhatták az új koncertterem megismerésével). Mindehhez a résztvevőknek egyetlen feltételt kellett teljesíteni: szerepeljen műsorukon egy 20-21. századi magyar mű. Tovább ⇒

 Óbudai Danubia Zenekar 2009. november 17.

Kétszer szólaltatta meg, a Budapesti Monteverdi Kórus közreműködésével, José Cura vezényletével Bach h-moll miséjét november közepén (15-én és 17-én) a Zeneakadémián az Óbudai Danubia Zenekar. A második koncert „címet” is kapott: Búcsú a Zeneakadémiától. Igen, búcsúnak méltó és grandiózus volt – amikor Bach zenéjének univerzuma pillanatokra mégis feledtetni tudja az egyelőre még megszokhatatlant: hamarosan bele kell törődnünk, hogy egy budapesti hangversenytermet ki kell iktatnunk (ideiglenesen - de aki már élt át felújítást, annak vannak elképzelései!) életünkből. Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2009. november 12.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Haydn-Bartók estet adott Kocsis Zoltán vezényletével, Ránki Dezső szólójával. Az első rész D-dúrban volt (No. 93. szimfónia és Zongoraverseny, Hob. XVIII:11), szünet után a Concertót hallhattuk. Hogy miért-hogyan került az „Ének és szimfónia” mottójú Klemperer-bérletbe, ne firtassuk. Azt sem, hogy a kétségkívül megújult formában megjelenő szórólap (ismertető) olvasnivalója miért változott stilárisan (mindkét szerzőről életrajz dióhéjban, a szimfóniáról általánosság, a zongoraversenyről semmi, a Concertóról az együttes korábbi Concerto-előadásainak sikerszériája. No meg pár sor a szólistáról). Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2009. Október 30.

Különleges időutazás részesei lehettek a Nemzeti Filharmonikusok október 30-i Mozart-estjének résztvevői. A vendégművész Ariel Zuckermann volt az est dirigense, ráadásul ő játszotta a G-dúr fuvolaverseny (K. 313) magánszólamát is. A második részben a Nemzeti Énekkar, valamint szólistaként Celeng Mária, Schöck Atala, Szappanos Tibor és Rácz István szólójával a Requiem szerepelt a műsoron. Amikor főzeneigazgatójuk, Kocsis Zoltán vezényletével játszanak, a hallgatónak az a képzete támad, hogy a zenekar hangzása „jellemző”, azaz akár pusztán hangzás alapján is felismerhető. Ezúttal felismerhetetlenül személytelen hangzással lepték meg közönségüket. Pontosabban: olyannal, amelynek nemcsak előadójára lett volna nehéz tippelni, hanem az előadás idejére is. Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2009. Október 25.

Az „Álom és zene” matinékoncert sorozatának második rendezvénye báb-balettet kínált a Fesztiválszínházban, Mendelssohn: Szentivánéji álom című kísérőzenéjére. Novák János rendezésében, a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház művészei gondoskodtak a látványról (báb, díszlet, jelmez: Orosz Klaudia). A bábszínpadi átirat Fábri Péter munkája, a ma emberéhez szóló, aktuális-szellemes fordulatokban gazdag fordítás Nádasdy Ádám remeklése. Bábosok gyakran gépzenére dolgoznak – ezúttal a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar nőikara (és két szólista) gondoskodott a koncert-légkörről. A produkció dirigense Antal Mátyás volt. Igen, korántsem csupán a kísérőzenéé – az élőzene jelentősen megkönnyítette a bábosok munkáját, akik ily módon kiszabadultak a mechanikus idő szorításából. A Mendelssohn-kísérőzenének leginkább a szvitté formált tételei ismertek – a kórust is alkalmazók zenei élményt jelentettek a felnőtt hallgatóságnak is. Tovább ⇒

Zuglói Filharmónia – Szent István Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus 2009. Október 18.

Sovány vigasz, hogy 6 órakor kezdődött a Zuglói Filharmónia – Szent István Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus Mozart-koncertje; a Don Giovanni nyitányát és a Sinfonia concertantét (K.364) követő c-moll mise (K.427) „lefárasztotta” a hallgatóságot. Történt ez az 55 éve alakult István Zenekar jubileumi évadnyitó hangversenyén, a művészeti vezető, Záborszky Kálmán irányításával. A nyitány a bemelegítésnek esett áldozatul – alig tűnt többnek afféle kollektív szólam-felmondásnál. A kettősversenyt elsősorban azok élvezték, akik számára a látvány döntő jelentőségű: saját nevelésű szólisták léptek pódiumra, már megjelenésükkel ünneppé avatva az estet. Kovács Orsolya és Zárbok Zita oly összeforrottan játszotta szólamát, ami önmagában is maximálisan dicséri a zenekari munkát. Más kérdés, hogy minőségi különbséget érezhettünk a hegedűs és a brácsás játékában; a brácsa nem egy „olyan hegedű volt, ami nagyot szólt”, hanem gyakran csupán visszfénye, bár zeneileg kifogástalan árnyéka a hegedűszólamnak. Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar 2009.Október 18.

A Budafoki Dohnányi Zenekarnak A megérthető ZENE című sorozata ebben az évadban az Olasz Kultúrintézetbe került át; szerencsére a lelkes és elkötelezett hallgatóság toleránsan vette az akadályokat. Az élet teljessége – ezt a találó címet kapta az Hommage a Pernye András alcímet viselő nyitókoncert, mely Hollerung Gábor bevezető előadását követően Mozart Don Giovannijából az I. felvonás fináléját ígérte.
Szomorú belegondolni, hogy több mint 29 éve hunyt el Pernye András, akinek egykori tanítása mindmáig él és kamatozik. És elképzelhetetlen, hogy november 19-én 81 éves lenne… Tovább ⇒

Budafoki Dohnányi Zenekar 2009. Október 14.

Ünnepi hangversenyt ígért a 60 éves Vajda János tiszteletére a Budafoki Dohnányi Zenekar bérleten kívüli koncertjének szórólapja – s valóban azt kaptunk! Azok is, akik a szerző eddigi életműve többé-kevésbé alapos ismeretében hallgatták, s azok is, akik esetleg korábban nem találkoztak műveivel. Nekik kifejezetten késztetést jelenthetett arra, hogy „felfedezzék maguknak” a szerzőt. Szerzői estet adni: tiszteletreméltó vállalkozás. Sejteti a közreműködők elkötelezettségét, s ilyen alkalmakkor általában intenzívebb élményhez jutunk, mint vegyes összeállítású esteken. Kiváltképp eredményes, ha az előadók jártasak az adott komponista zenei világában – ami ezúttal is bebizonyosodott. Tovább ⇒

Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara 2009. Október 13. 

A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Mahler-bérletének nyitó koncertjén az előző esti program szerepelt: Hugo Alfvén: Gustav Adolf-szvitje, Griegtől az a-moll zongoraverseny, valamint Dvořák VIII. szimfóniája. Az est szólistája Bogányi Gergely, dirigense a svéd Johan Arnell volt. Mint a dirigens életrajzából megtudhattuk, többéves együttműködés fűzi e magyar együtteshez – a Kissingeni Nyári Fesztiválok után most otthonában vezényelhette a zenekart. Alfvén műve igazi csemegének ígérkezett: a csaknem fél évszázada elhunyt szerző művei ritkán hallhatók koncerttermeinkben. Miként már az öt tétel címe sejteti, részben programzenéről, részben pedig neoklasszicizáló muzsikáról van szó. Első hallásra megkedvelhető, tetszetős zene, amely dallamos (a popularitás alapfeltételének eleget téve), formai felépítése áttekinthető – tehát atmoszféra-teremtéshez ideális. Ámde – épp a plasztikus struktúrából adódóan – már első hallásra könnyen megítélhető, ha az interpretáció hiányérzetet keltő. Nem szükséges zenei előképzettség ahhoz, hogy ki-ki kitalálja a II. tétel kezdetén a folytatást: a pregnáns ritmikájú kezdőtéma fúgaszerű feldolgozásra remekül alkalmas. Ilyenkor a tempó-ingadozás aligha megengedett; ezúttal viszont „kócosan” sorjáztak a további téma-belépések. A karmester feladata lett volna a szólamok összerendezése. Arnell túlságosan is joviálisnak bizonyult; néha bal kézfeje mozgásával jelezte, el tudna képzelni intenzívebb hangzást, ám alapvetően rábízta az együttesre a kivitelezés megannyi apró árnyalatát. Kiváltképp a visszatérő formai szakaszokat megelőző agogikus lassításoknál hagyta őket magukra, s így az elbizonytalanodott muzsikusok gyakran pontatlanul kezdték a visszatérő szakaszokat is. Talán csak a Menüett-tétel idézőjeles Mozart-reminiszcenciáját nem hagyta elsikkadni. Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2009. Október 9.

Választékos hallgatnivalót kínált az „Ének és szimfónia” címmel meghirdetett Klemperer-bérlet második estjén közönségének a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar, Kocsis Zoltán vezényletével. Tallózás a 20. század zenéjéből: Farkas Ferenc, Eugen Suchoň, Debussy és Rahmanyinov műveiből állt össze a műsor. A cím és a szerzők neve láttán Debussytől bizonnyal a Három nocturne-re tippelnénk elsőként – de hiába; az énekkar csak a nyitószámban szerepelt: Farkas Cantus Pannonicusban, melyet Thomas Christian szólójával Suchon-mű követett: Fantázia hegedűre és zenekarra. A műsor második részében A holtak szigete című, népszerűnek mondható Rahmanyinov-művet Debussytől a Zenekari képek két saroktétele keretezte: a Gigues és a Rondes de printemps. A Farkas-mű éppen fél évszázados – akár jubiláló gesztusnak is tekinthető a megszólaltatása. Suchoňnál hiába keresnénk kerekszámú évfordulót – s a 61 éve készült darab hallgatása közben mindegyre arra kellett gondolnom: nagy ajándék e műnek, hogy itt és most felcsendülhetett. Tovább ⇒

Győri Filharmonikus Zenekar 2009. Október 8.

Az Alma mater koncertek sorában a Zeneakadémia Nagytermében október 8-án került sor  Várdai István cselló diplomahangversenyére. A műsor gerincét két versenymű adta: Dvořák h-moll csellóversenye és Brahms a-moll kettősversenye, melyben a mostanra már kétségkívül méltán művész-rangot szerzett diplomázónak Baráti Kristóf volt a szólista-partnere. Ezt keretezte a vendég-zenekar „ajándéka”, kezdésként Dvořák két szláv tánca, búcsúzásképp (afféle műsorba-épített zenekari ráadásként) Brahms két magyar tánca. Az est dirigense Berkes Kálmán volt.
Ha a közelmúltban volt protokolláris diplomakoncert, akkor ez volt az. Nemzetközi versenygyőzelmein túl Várdai István az elmúlt évadban idehaza oly gyakran és nívósan szerepelt koncerteken, ami rutinos pódiumművésznek is becsületére válnék. A monumentális műsor önmagában is figyelem-felkeltő – mégis megható az a teltházas érdeklődés, amely az eseményt várta. S ezúttal mélységesen igaz a közhely: várakozásunkban nem kellett csalódnunk!  Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2009. Október 6.

Új ülésrenddel kísérletezik új bérleti sorozatainak színhelyén a MÁV Szimfonikus Zenekar: az Operettszínházban nem I., II. hegedű, brácsa, gordonka elrendezéssel, hanem I. hegedű, gordonka, brácsa, II. hegedű a vonósszólamok ülésrendje, a bőgőkkel hagyományosan a gordonka-szólam mögött. A „hely szelleme” sugallhatta a 7 órai kezdetet, ami az Erdélyi Miklós bérlet nyitóestjén kifejezetten hasznosnak bizonyult. Tartalmas és terjedelmes műsort kínáltak: az első részben Mozart két A-dúr zongoraversenyét az utóbbi időben örvendetesen gyakran fellépő Ránki Dezsővel, a szünet után pedig Bruckner egyik legismertebb szimfóniáját, a VII-t. Az est dirigense az együttes művészeti vezetője, Kollár Imre volt. Tovább ⇒

Az Operaház Ének- és Zenekara  2009. Szeptember 27.

Ünnepi hétvégét tervezett szeptember 26-ra és 27-re a Magyar Állami Operaház: a jubileum előestjén gálaműsor hangzott el, másnap pedig az 1884. szeptember 27-i nyitóelőadás műsorát idézték fel, koncertszerű előadásban. A 125 évvel ezelőtti esemény emlékét írott dokumentumok őrzik – pedig mit nem adnánk egy bármily kezdetleges hangfelvételért! A 27-i műsort viszont felidézheti az érdeklődő utókor – akkor meglesz a haszna annak, hogy zavaróan munkálkodtak a színpadon a kamerákkal az audiovizuális felvétel készítői. Tovább ⇒

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 2009. Szeptember 27.

Álom – zene: a most kezdődő évadban e témát járja körül a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, a Fesztiválszínházban tartott matinékoncertek sorozatában. Szeptember 27-én a karmester Kesselyák Gergely vezette a műsort, melyben a zenekar mellett a zongora játszotta a főszerepet. A Matinékoncertek jól illeszkednek a napjaikban oly divatos „családi programok” vonulatába, ahol mindig „zsákbamacska” egy-egy produkció fogadtatása - merthogy kiszámíthatatlan, hogy „milyen” a közönség. Vasárnap, amikor a MüPa megannyi játszóház-jellegű, ill. kézműves-foglalkozásnak is helyet ad, több generáció keresi fel a Fesztiválszínházat. Öröm látni a saját készítményű kincsekkel (festett üveg, dióhéj-katicabogár, kukoricacsutka-baba, stb.) érkező apróságokat, akik szívesen cserélik fel korábbi aktivitásukat – passzivitásra. Most ők a közönség – ez is játék, s ha a szülő uralja a helyzetet, könnyen kialakítható szabály-játék a csendben történő, figyelmes zenehallgatás. Tovább ⇒

Nemzeti Filharmonikus Zenekar 2009. Szeptember 25.

Bartók halála évfordulójának előestéjén került sor a Nemzeti Filharmonikus Zenekar idei évadnyitó koncertjére. Szeptember 25-én, az „Ének és szimfónia” címmel meghirdetett Klemperer-bérlet első estjének műsorán Haydn és Schubert egy-egy D-dúr szimfóniáját követően Bartók remeke, A kékszakállú herceg vára szerepelt. A kisebb apparátust igénylő szimfóniák időutazása olyan korba vezetett, amikor a komoly- és könnyűzene között szinte még csak szaggatott vonal jelezte a határt; amikor a muzsika egyszerre gyönyörködtetett és jelentett kikapcsolódást. Kocsis Zoltán komoly kontrollra valló (felfokozott) mozdulatokkal biztosította a harmonikus hangzást: változatos karakterű tételek sorjáztak mind Haydn „A reggel” elnevezésű, mind pedig Schubert III. szimfóniájában, s a tételeken belül megannyi szín villódzott, a hangszerelési finomságok érzékeny megjelenítésének köszönhetően. Külön öröm, hogy ezúttal úgy építették fel a ciklusokat, hogy nem hatásvadászóan gyors tűzijáték-fináléval kívánták lelkesült tapsolásra ösztönözni a hallgatóságot. Tovább ⇒

Savaria Szimfonikus Zenekar 2009. Szeptember 23.

Anélkül, hogy megvárnánk a  Korunk zenéje 35. sorozatának befejeződését, rögtön a szeptember 23-i est után bátran kijelenthetjük: az idei kínálat (egyik) kiemelkedő eseménye volt a Savaria Szimfonikus Zenekar koncertje. A Katona József Színház remek választásnak tűnt – még a legnagyobb apparátust igénylő műsorszámban is elfértek a játékosok a színpadon, s a tér-kínálta lehetőségeket kitűnően tudták hasznosítani a műsor első részében. Az estet vezénylő Tihanyi László művével kezdődött a program: Epilegomena – Jan Jansson a Tejúton. Jan Jansson immár másodszor szerepel a szerző életművében: a Gyöngyössy Zoltán felkérésére 1987-ben komponált szólódarabot (Jan Jansson utazása Dániából Dániába) követte, ugyancsak a fuvolaművésznek szánva, a fuvola-szólóra és zenekar komponált „kiegészítés”. A zenekar hallhatóan kedvvel szólaltatta meg a szerző értő irányításával a művet – legfeljebb a terem különböző részein elhelyezett muzsikus-csoportok halk játéka sikeredett túlságosan is halkra; olyannyira, hogy a zarándok-ének nem volt felismerhető (élvezhető) a tolmácsolásukban, inkább afféle akusztikus háttérnek tűnt. A színházi környezetben arra gondoltam: talán nem lenne hatástalan, ha fény-effektus (megvilágítás) követné a szólista „útját”, hogy ne csak akusztikusan kelljen keresnünk a fuvolaszóló hangforrását. Tovább ⇒

 Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Szeptember 20.

Parádés programmal köszöntötte a Beethoven-Bartók bérlet nyitókoncertjének közönségét szeptember 20-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar, vezető karmestere, Keller András irányításával: Beethoven Coriolan-nyitánya és V. („Sors”) szimfóniája foglalta keretbe a bartóki életmű egyik központi darabjának, a két zongorára és ütőhangszerekre komponált Szonátának zenekari verzióját (Versenymű két zongorára és zenekarra). Szólistaként Ránki Dezső és Klukon Edit lépett fel, a rendkívül igényes ütős-szólamokat az Amadinda együttes két művésze, Rácz Zoltán és Holló Aurél szólaltatta meg. Tovább ⇒

Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekar Szeptember 18.

Immár 10. alkalommal lépett fel a Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon az Óbudai Danubia Zenekar. A 18. alkalommal megrendezett, széleskörű érdeklődésre számot tartó őszi program záróeseménye volt a gálahangverseny. Alapító és vezető karmestere, Héja Domonkos vezényletével népszerű műsort kínáltak, s érdeklődésre méltán számot tartó szólistát hívtak meg, Bogányi Gergelyt.
Komolyzenei örökzöldek: biztos siker – gondolhatnánk, részben joggal; ám az éremnek két oldala van. A viszonylag ismertnek tekinthető művek felcsendülő interpretációja nem önmagában mérettetik meg, hanem ki-ki óhatatlanul is a korábbi emlékképeivel veti egybe. Több – az előadás tényleges minőségétől független - hatás eredménye tehát a tetszés. Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar 2009. július 9.

A MÁV Szimfonikus Zenekar júliusi szereplései évad-végi kondíciójának "körüljárásához" kínált lehetőséget. A MüPa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, Beethoven IX. szimfóniájának megszólaltatásában vett részt a zenekar. Ezúttal a karmesterre aligha lehetett panasz: Kobayashi Ken-Ichiro fogta össze az előadókat. A Manastuni Daikuwo Utaukai Kórust a Nemzeti Énekkar tagjai erősítették, három japán szólistához tenoristaként Mukk József csatlakozott.
Ismét kaphattunk (ezúttal is pozitív-tanulságos) fegyelem-élményt; a kórus nem a mű közben foglalta el helyét, hanem kezdettől jelen volt. (Hasonló jelenség magyar viszonylatban leginkább a Zuglói Filharmónia Szent István Király-együtteseinek gyakorlatában otthonos; érezhetően nekik sem jelent problémát a színpadi zenehallgatás.) De szép is lett volna, ha a szólisták bevonulása sem töri meg a folyamatot - meg persze az őket köszöntő taps! Tovább ⇒

MÁV Szimfonikus Zenekar  2009. július 2.

A Művészetek Palotájában közreműködők voltak Verdi grandiózus Requiemjének, csakúgy, mint a cseh szólisták, egy amerikai amatőr énekkar első turnéján. Fennállásának 25. évfordulóját ünnepelte a Budapest-Bécs-Brünn-Prága koncertsorozattal a Colorado Symphony Chorus, karigazgatója, Duain Wolfe vezényletével. Tovább⇒

Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar 2009. június 7.

Örvendetes jelenség, hogy Kocsis Zoltán karmesterként szinte valamennyi jelentős zenekarunkkal fellép – annak jeleként is értelmezhető, hogy túl a saját együttesén, a hazai zenekari élet alakulásában is felelősséggel vállal részt. Nem kétséges: bármely zenekar tudása legjavát adja, ha ilyen esemény részese lehet – s ily módon, már megjelenése előtt olyan készenléti állapotba hozza az együtteseket, amelyben önmagukon túlmutató produkciók születhetnek. Lélektanilag indokolt ez a reakció, függetlenül attól, hogy valamely zenekar milyen kapcsolatban van vezető karmesterével. A rendszeres munka hatása mutatkozik meg abban, hogy az ilyesfajta kihívásnak hogyan tudnak eleget tenni. Tovább ⇒